2012. 06. 25. 19:26 | Appeared: 1325x
Már a pixie buli óta foglalkoztat a kérdés: mi a fantázia szerepe, akár általánosságban, vagy például a BDSM erotikában. Természetesen azért azóta, mert ott megmozdult, de a konkrétumoktól most szeretnék elvonatkoztatni.
Az itteni közönségnek nem kell ecsetelni, hogy az egyszeri ember mennyi mindenről fantáziál, amit aztán különféle okokból mégsem vált tettekre. Gyakori ok persze a félelem, ami nem is baj, annak is megvan a maga egyéni és társadalmi szerepe. Szépen néznénk ki, ha mindenki félelem nélkül azt csinálná, amitről fantáziál.
De akkor mégis mire jó a fantázia, ha nem valósul meg? Mennyire fejez ki minket a tetteinken kívül? Bónusz kérdés, hogy miként egyeztethető "sikerrel" két ember fantáziavilága a valóságban, ahol már a "siker" szóval is talán vigyázni kell?
Egy bombabiztos terepe a fantáziák egyfajta megvalósulásának a művészet, az alkotás és az innováció. Van itt olyan dom/domina, aki hasonlóan éli meg a tevékenységét, mintha ő a "lélek művésze" lenne, vagy "subot alkot" a saját elképzelése szerint? Vajon hogy tekint közben a partnerére?
És az egészséges, hogy én ilyeneken mélázgatok? :-)
Comments (6)
Szerintem a fantázia az emberek egyik legfontosabb és legcsodásabb tulajdonsága.
Természetesen nem csak a szexualitás terén.
Anélkül nincs se tudomány, se művészet.
Ugyanakkor nem minden fantáziálás szól tettekről, cselekedetekről, tevékenységekről.
Ha egy író kitalál egy világot, történetet, a festő alkot egy képet, akkor gyakran csupán azért teszi, mert jó játék, és élvezi a folyamatot magát.
Vagy az eredményét.
Viszont sokszor a vágyaknak nincs realitása, s mielőtt belevág az ember mérlegel...