Mea vulva, mea maxima vulva...
Mea vulva, mea maxima vulva...
Megint beszélgettem egy jót a kedvenc impresszionista kinkszteremmel. Általában jókat szoktunk eszmét futtatni az élet nagy dolgairól, de legfőképp a nunulós Egyedekről. Újra és újra megdöbbenek azon, hogy tulajdonképpen teljesen autonóm külön bioszférában mennyire szinkronban zajlanak le bennünk folyamatok, mint például a környezeti jelenségek felismerésében, teszem azt a „Hölgyek” kis buksijában végbemenő folyamatok, változások. Nem, még nem mensizünk...