Sheggbehere Töhötöm

Sheggbehere Töhötöm

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegyvidéki, nemesi család. Az análperenciás tengeren is túl, az üvegdildókon is túl, ott, ahol a dupla farkú malac se úr, ahol a madár se hág, na ott éltek Sheggbeheréék, közülük is a következő eladó sorba kerülő Töhötöm. Ősi dinasztia volt az övék, meg is voltak a saját hagyományaik.

Hogy - hogy nem, egy szép napom jött is az öreg Sheggbehere, hogy édes egy fiam, Töhötöm!
- Kinéztem én néked egy tökéletes menyecskét, még annak idején. A komám Leányát, a szomszéd hegygerincről tudod na a takaros kis Borókát. Már jó pár éve kezet ráztunk reátok. Szép hozománnyal jár a leány, na! Nem bánod meg, ha mondom! Már régóta tágítja magát, hogy elég befogadó legyen a számodra!

- Húúú Édösapám, ne tegyen sírba, én ugyan nem viszem Borókát, borulna inkább néhány szekér tűzifa rája! Mondom én bitang a pára, a halál nem vinné magával, a vadkan sírva enné, de csak ha az éhhalál üldözné... Ronda, rusnya, rettenet, mint a világ összes bűne csokrétában. Meg hát mi tagadás, buta is szegény, mint egy szakajtó tojás falhoz vágva... Egy szónak is száz a vége, Édösapám én biza világgá megyek inkább, mint hogy ez a boszorka légyen az én felesleges-ségem!
- Ej fiam vigyázz a szádra! Már ugyan ezt vissza nem csinálhatom, kezet adtam rája!
- Hiba volt ez bizony egyetlen jó Apám!
- Na aludjunk rája, holnapra derűsebben látod majd a jövendőbelid hátha. Sanyi a tohonya kandúr meg csak flegmán pillantott a vitára, nyújtózva ásítva fordított hátat.
- Na gyere te szépszemű Sanyi, te haszontalan állat. Kapta fel Töhötöm a vagy 10-12 kilós téglavörös böszme dögöt és vonult el a tornyába. Egyél, ha mondom, holnap hosszú napunk lesz, hajnalban megszökünk! Én ugyan nem leszek ennek a farsangi szörnynek az utolsó vacsorája. Így is lett, összekészült Töhötöm, rövidke pihenés, majd az első kakasszóra lóhátra, majd útnak is eredtek.
- Jer Sanyi, meg kell állnunk a siket szatócsnál! Kell pár apróság az útra, ja meg egy kis harapnivaló a tarisznyába. Nahát, ki korán kel, az oda is ér a kis bolthoz nyitásra. De az öreg szatócs sehol, viszont már a távolból látja Töhötöm, hogy egy igen csak szemre való bögyös, dögös, vörös hurcibálja ki a bolt elé a teknőket, hordókat, nyitja ki a boltot serényen. Mire odaér, kiköti a lovat végez is. Rézcsengő csilingel, jön is a Leány.
- Mit adhatok?
- Szerbusz Te lány, kölne nékem egy kis nepáli vazi, egy tégely öklözőzsír, na meg ha van pár fitymafékszakadásra való sebtapasz! Az módfelett örömteli volna! Bele is pirul a szeplős kis ártatlan a kívánságlista hallatán. Lesüti rubint zöld szemeit szemérmesen, majd halkan annyit motyog...
- hogy van minden, de árulja el nékem Legény Uram, hogy mire fel ez a kis túlélő csomag?
- Tudja kedves én éppenséggel szökésben vagyok és íziben kerítenem kell egy asszonynak valót, míg nem drága jó Édösapám el ad kilóra a komája lányának. Na meg aztán nálunk a családban van egy hagyomány már sok – sok emberöltő óta, miszerint rendre az a Leány lész a felesége minden Sheggbeherének, akinek éppen stimmel a seggébe a heréje a soron következő Legénynek! Tudja mi kedveljük, ha kicsit húzza valami a csomagot, miközben gerincre vágjuk a fehér népet. Ugyan ez mind szép és jó, de biza igen csak nem kicsi a tojásunk minékünk, inkább mondanám, hogy akkora, mint egy jó liba, vagy kacsa tojás, mint inkább csirke, vagy fürj...
Na miközben matat a kívánt áruval a Lány, jócskán tátva marad a száj, meg is áll így szór is szét mindent is, majd ahogy lehajol, hogy felszedje, be is pucsit rendesen. Erre Töhötöm!
- Te Leány, jó formás innen a kilátás, nem teszel egy próbát, hátha Te leszel a megfelelő meleg ágy.
- Gyors bezárok, ki a rögtön jövök és kérem kövessen a raktárba! Így is lett, majd artistákat meghazudtoló fokon és mértékben igyekezte bele tuszakolni a két kerek fél fenék közé a férfiasságát Töhötöm, de minden hiába, biza oda ezek nem férnek bele sajnálatos módon. Erről letéve, belátva, azért jól ellátta a kis szatócs Lány baját az csunyájába. Csattogott is a picsácskája, mint laza bádog a nagy szélviharban. A végén a kis pöttyös természetesen mind egy szálig kiszopókázta a lelket is Töhötömből, kifacsarta, ahogy azt kell. Mivel is tartozom az árukért Aranyoskám?
- Á, már előre megfizette az árát, csak járjon még bármikor erre, ha míg nincs még meg a mátkája... Gyors rendbe szedték magukat, s Mindenki a maga dolgára. Na Sanyi el is aludt a lovon, mire visszatért Töhötöm.
- Ébredj böszme! Megyünk tovább, hosszú út vár még reánk! Sanyi csak ásítozik, majd le is veszik a nagy nyújtózkodás közepette. Nyeregbe, s tova, el kell mennünk a bíróhoz, megtudni, hogy tehet e vélem ilyet az én áldott édös jó Apám?! Várakozásokkal ellenben hamar bejut és fogadja a bíró Lánya, egy tündérszép arany hajú csoda.
- Adjon Isten! Igen, miben segíthetek? kérdezte a szőke szépség.
- Adjon ám, a vaksi bíró Urat keresem én! Volna pár kérdésem, eladhat e Nőhöz Édösapám kilóra, ha épp úgy tartja kedve?!
- Többek közt... A bíró házon kívül van, de jól hallom ki zaklatott szavaiból, hogy vonakodik eleget tenni Édösapja kívánalmainak jó Uram?! Egészen véletlenül nem a soron következő Sheggbehere Urasághoz van éppenséggel szerencsém?
- De bizony, hogy hozzám, Töhötöm, kis Nagysága!
- Hallottam már sokat a hagyományaikról, hát igaz e?!
- Igaz bizony, minden szó, bár az attól függ, hogy mit hallott...
- Na mit, na mit, hát, hogy az lészen az igaz és egyetlen, akinek a rózsácskájába stimmelnek a szütyőben hordozott töltetek.
- Így – így, de még mennyire! Hát élet ez így nélküle?!
Hmmm – hümmögött a bíró Lánya, de csak hajtotta a vére, meg a lángra lobbant picsulácskája – így nem tétovázott megragadta Töhötöm övét, belemarkolva a csatjába és elhúzta magával az első szobába. Fel a hatalmas tölgyfa asztalra és a létező összes pózban mindent elkövetve megpróbálták a becses, nemes golyszlikat feltolni agyig, de sajnálatos módon hoppon maradt imént. Dögös a bíró tüzes Leánya, nagy kár ért, de Ő sem lesz az örök végzet. Na sebaj azért gondoskodik Töhötöm a faros boldogságáról! Nehogy csorba keletkezzen a családi legendákon! A ház népe szemérmetlenül hallgatódzik, lesekszik az ajtónál, de kit sem zavar az illetlenség, mikor Töhötöm a bíró Lányát most intézi el rendesen épp! Csattog a picsácskája, mint csapágyas traktor a falu határában. Meg is kapja, ami jár, majd Töhötöm a válaszokat, hogy ha haza ér Édöspja, hogyan jár.
- Mit fizetek mondja!
- Á, ugyan! sokszorosan megtérítette a számláját, csak ne legyen rest újra bekopogni, ha erre jár ismét.
- Megbeszéltük Kedves, na eresszen, hosszú út áll még előttem! Köszönettel a továbbképzést!
Na hát persze, hogy a szépszemű Sanyi már megint elszunyókált a ló farán.
- Te lusta dög, ébredj! Az imént sem jártunk szerencsével.

Tovább, tovább, majd ahogy a kikövezett úton kopog a patkó, Töhötöm figyelmes lesz rá, hogy az egyik bizony kilazult egy csekély mértékben, de nem tűr halasztást! A sánta kovács felé veszi is az irányt.
- Sanyi, a vén kujon, lesajnálva bubbant tovább az úton. Na a sánta kovács az bizony otthon van, serényen neki is lát, sajnos teljesen újra kell patkolni a gebét, ráfért már rég. Na de a kovács műhelyben cudar a hőség. Töhötöm ki is bóklászik a hátsó kertbe, ahol a kovács hajadon Leánya epret szüretel épp. Önfeledten dalolászva, pucsitgat bele a nagyvilágba. Na hát Töhötömnek több se kell, oda is somfordál rögvest.
- Szép napunk van nem de?! Hopp a kis barna rugóhajú szépség, majd kiköpte a csintalanságban majszolt nagy falat epret, úgy megijedt, fel is pattant hirtelenjében.
- Ki Maga, - megilletődve, de kedvesen - hogy került ide?
- Látja azt a gebét? A Mester most kezdett neki derekasan.
- Ez bizony eltart egy darabig... Na tudja mit Maga gazember?! Legalább valami hasznát vegyem, segítsen nekem ezeket a teli kosarakat bevinni a nyári konyhába, pont kapóra jött végül is! Közben meséljen nekem hova – hova ez a nagy igyekezet, hogy még a lova a patkóit is elhagyja?!...
- Á, semmi különös, csak épp asszonynak való fehérnépet hajkurásznék én.
- Azt mondja, hát miféle forma passzolna?
- Tudja Kedves, van nálunk már sok - sok éve a családban egy hagyomány, hogy az a Kisasszony lészen az igazi, akinek a tarisznyám pont illeszkedik a popókájába épp! Na hát a sánta kovács Lánya egy pillanatig sem jött zavarba, elő is kapta.
- Na ide pakolja bele kérem! Ezennel hanyatt is dőlt a sok – sok hóbelebancon. Hiába a vehemens lendület, az elszánt attitűd, bár Töhötöm nem spórolt az öklözőzsírral, az ökölnyi golyók biza nem fértek be, pedig a kis rosszaság dolgozott rajta durván. Na itt nincs mit tenni újfent, megint jöhet a kis rózsaszín virága, fordított Töhötöm és úgy csattogott a picsula, mint Pista bácsi 28-asának a sárvédője a pincesoron haza felé, a macskaköves úton. Na a kovács lotyó Lánya addig le sem állt, ameddig ki nem fejte Töhötömöt teljesen vadul. Hopp, mikor már újra szép tiszta és csillog újfent a makkja, kikiált a Mester: - Kész a lova Uram, indulhat is, ha óhajtja.
- Tessék itt egy pirinyó üveg eperlekvár, aztán ha elfogy, s erre jár, van ott még, ahonnan ez jött!
- Köszönettel, de rohanok is tovább! Na a Sanyi már meg a kohó fölött döglik rég. Töhötöm rendezi a cehhet, majd nyergel is tova...

- Sanyi, Sanyi, nem lesz ez így jó... - összeszottyant szütyővel és kedvvel, elindulnak lassan haza... - Sanyikám, hát hogy lesz ez? Dünnyög a csalódott Töhötöm, bandukolnak hazafele. Sanyi mivel egész úton csak csucsukált, kezd az est közeledtével magához térni. Töhötöm lógatja az orrát, sejti, hogy otthon megkapja a magáét. Aztán menyét asszony nélkül haza nem állíthat, csak mondja a magáét, motyog, dúl fúl magában. Amikor egy szekér halad el mellettük épp. Amire a szépszemű Sanyi gyors át is ugrik. Ebből mit sem észlelve Töhötöm mondja tovább a monológját – mit szólsz Te mind ehhez Sanyikám, egyetlen semmirekellő kandúrom? Sanyi? Sanyikháám? Ez meg hova lett? Hőőő, Te ló, állj meg, hát hol van ez a dög meg?! - Hátrafordul és azt látja, hogy a szekér végében egy világszépe fekete hajú, világítós szemű tüneménynek a karjai között kelleti magát a Sanyi, mint egy cafka, céda, egy mindenki ribanca. Gyors visszafordul Töhötöm és a szekér után ered íziben. - Kisasszony, Kisasszony!!! Hogy kaparintotta meg a macskámat?
- Sehogy, vigyázott volna rá jobban, egyszer csak itt termett az ölemben.
- Kérem adja vissza nyomban!
- Jöjjön érte, ha annyira kell magának! - Töhötöm átmászik a szekérre és a végébe kiköti a lovat.
- Azt tudja e, hogy ez a lusta, tohonya dög még soha még csak hasonlót sem merészelt?!
- Honnan tudnám, most a bolondját járatja velem az Úr?! Én bizony soha nem tennék olyat, túlontúl...
- Túlontúl mi?
- Túlontúl... túlontúl tudja mi járatban vagyok én az úton itt?
- Újfent lóvá akar engem tenni fiatalember!
- Á, dehogy! De meg kell tudnom valamit, ha már a Sanyi ide jutatott ni!
- Ki az a Sanyi?
- Hát ez a mocsok macska, ez a vadasba való szőrmók.
- Na mit kíván megtudni az Uraság?
- Csak annyit, hogy passzolnak e a heréim a seggébe ni?!
- Parancsol kérem?!
- Igen - igen! Nem tudja ki vagyok én?
- De nem ám, mit képzel mi?!
- Sheggbehere Töhötöm vagyok Kisasszony!
- Ja, hogy úgy?! Már sokat hallottam a fura családjukról meg a még furább szokásaikról- hagyományaikról. De tudja mit, valami bizarr módon évek óta foglalkoztat a dolog, kifurdalja az oldalamat az kíváncsiság, hogy milyen lehet az, ha " az " bekerül " oda " és " az " történik...
- No, hát ezen ne múljék Kedves! Kapja csak elő a micsodáját, no hamar a végére járunk ennek itt és most a szekéren!
- Jó, jó, csak a kurva macskát vigye már innen addig!
- Na gyere Sanyi, te mész vissza addig a helyedre a ló hátára, nekem itt most fontos kérdésekre kell válaszokat kapnom!

Na láss csodát, hogy hogy nem, Töhötöm végre megtalálta azt a fehérmájú fehér népet, akinek a seggébe úgy illett a heréje, mint bors a káposztás cvekedlibe, akinek úgy illett a pinájába a fasza, mint kard a hüvelyébe! Mint, na jó... szóval olyat rosszalkodtak a szekéren, majd szét is hullott alattuk. Minden a helyére került végül. Sanyi a lovon, Töhötöm a szekéren, here a.........

Na szóval aranyoskáim, Sheggbehere Töhötöm és kedves Sheggbehere Töhötömné azóta is boldogan élnek, ha csak azóta bele nem szakadtak a...

Itt a vége dugjál véle...

U.i.: Mondjuk én Colombo magyar hangján olvasnám... ha értitek, hogy mire gombolok...

Tisztelettel: D.E.

.