Köszönettel!

Blogs » Blog - don_extra » Köszönettel!
2019. 05. 17. 01:25 | Appeared: 1527x
.

Gyújtok egy vízipipát, kétalmásat, az a kedvencem, leülök a gép elé. Benézek pixie-re, milyen visszhangja van a legutóbbi rendezvénynek, amelyen jól éreztem magam, új embereket ismertem meg, kellemes élményekkel gazdagodtam. Emiatt is kíváncsian várom, míg betölt az oldal. Hopp, egy levél, meg is nyitom íziben, ki és mit írt. Egy régebbi, jó barát partnere írt, hogy különleges témával szeretne hozzám fordulni.
A mondandója lényege a következő röviden:
Beszélgettem a párommal és arra jutottunk egy szívességet szeretnénk kérni, mivel téged megfelelőnek tartunk a kérésünk teljesítésére. Tehát az egyik legjobb barátnőm - akinek sokat meséltünk a mi viszonyunkról, illetve ismer is, tudja, hogy milyen vagyok - erősen érdeklődik, hogy mi is az a BDSM? Mivel nekem a barátnőm, a párom pedig sub így gondolkodtunk ki lenne az, aki megfelelő lenne egy "beavatás" jellegű foglalkozásra. Rád gondoltunk, hogy elvállalnád e?
Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem a meg keresésen. Viszont igen csak tetszett a dolog, azonnal végletekig elszaladt a fantáziám a lehetőséggel kapcsolatban. Csupa csúnya, rossz, mocskos gondolat kerített hatalmába. Na, jó, nem! De! :) Kinek ne tetszene a helyzet? Bár a vadászat élménye így szinte ki is marad a folyamatból...
Szóval természetesen leperegtek az ekkor soron következő mondatok...
Abban maradtunk, hogy rendben, benne vagyok, lássuk a Leányt! Azzal zártuk a témát, hogy írjon rám...

Így is tett. Megjöttek az első sorok. Ígéretes társalgás követte, teljesen az alapoktól indulva elkezdtem feltérképezni a terepet, a palettát, illetve ki, milyen is az illető. Pár egyszerű feladattal óvatosan elkezdtem bemelegíteni a feltárást. A húszas éveinek elején járó Hölgy, "nyers" mivolta ellenére szépen vette az akadályokat. Élveztem a társaságát, meg is beszéltük, hogy a következő rendezvényre elhozzák Őt magukkal a fent említett pár és majd ott személyesen is folytatjuk... De ugye addig még nagyságrendileg egy hónap volt, így "sajnos" összeszedett 40 pálca büntetést a Lelkem :) Mind azon által hozzá kell tennem nagyon jól szerepelt, de azért na, az még sem járja, hogy nem kap ízelítőül párat a popsijára... Főleg, ha már "beavatás", vagy mi a szösz! Szépen teltek a napok, majd eljött a szoba tali!
Én sem voltam tétlen, ha már ekkora megtiszteltetés ért, külön erre az alkalomra készítettem egy valódi bőr nyakörvet, a biztonság kedvéért. Inkább legyen és ne kelljen, mint fordítva!
Dátum, időpont, helyszín, nyakörv, egy szintén saját készítésű pálca és megérkeztem. Már ott voltak mind a hárman, pedig időben érkeztem. Gyors tiszteletkör, üdvözöltem az ismerős arcokat, köztük Őket is, na meg a kis "áldozati bárányt". Le kell szögezni rendkívül megnyerő volt élőben, egy bájos Kishölgy! Na de kérem szépen gyönyörű kishölgyek azért csak - csak járnak az utcákon, viszont Ő valami félelmetesen izgató volt, ahogy megszeppenve, szégyenlősen, bele-bele pironkodva a helyzetbe csak ott ült a bőr kanapén és várt lesütött tekintettel. Azonnal elvarázsolt az aurája! Több gondolat villant át rajtam azonnal: nem a tiéd, csak prezentálsz egy kis szeletet a BDSM tortából és kész, na meg kirángatni magamat a hatása alól, hogy józanul tudjak gondolkodni, ja és kell egy ital!
Felhelyeztem a nyakörvet, közben elmeséltem, hogy direkt az alkalomra, Neki készült, stb...
- A cipődet vedd le!
Értitek, hogy mire gondolok, ha azt mondom, hogy Ő bizony tudta viselni a nyakörvet!? Visszaült és kezdte felfedezni a helyzetet. Még soha nem történt vele ilyen, csak ahogy azt mesélte sokat fantáziál arról, hogy a gazdája nyilvánosan sétáltatja nyakörvben pórázon.
Abszolút közömbös témákkal el is terelődött mindenki gondolata a szituációról. Majd egy kicsit elhúzódóbb csend következett, mindenki ugyan arra gondolt. Itt az idő, miért is jöttünk?! Szegénykém merev, üveges tekintettel a pálcára bambult és láttam rajta, hogy na most futott át az agyán, hogy mire is vállalkozott, mi fog történni, meg különben is kell-e ez Neki?...
Kortyoltam egyet és el is fogyott, amit ittam, letettem a poharat, hatra dőltem és akkor jött egy igen különös még talán soha nem tapasztalt érzés... távolról, de azonnal és zsigerig hatolóan és egyben a váltás is. Kiszakadtam az önfeledt hangulatból, ahogy még soha, arcommal az asztal felé néztem és csak a szememmel felé irányítottam a tekintetem, ridegen, hűvösen, belenéztem a szemébe, az idéző kék szemébe - ekkor, talán először pont Ő is rám nézett, mintha csak érezte volna, hogy most valami olyan jön, amilyen még nem volt - lassan, egy kicsit mélyebb hangon, közöltem Vele: Az adósod vagyok! - láttam rajta, hogy akarja, de fél és ez engem tovább emelt abba a megmagyarázhatatlan és új érzésbe. Egy pillanatra lefagyott, majd azonnal újra az asztalra tekintett - És nem akarok az maradni! Magamhoz invitáltam, a fotelem mellé - állj ide, fordulj velem egy irányba és ne mozdulj! - tökéletesen meg is tette, méghozzá temérdek eleganciával! Nem kellett részletesebben instruálnom, mivel a "szépen áll, ül, fekszik" fogalmakat már előtte átvettük írásban.
Folytattuk a beszélgetést természetesen nélküle. Neki egyetlen egy feladata volt, hogy tartsa csendben a pozícióját. Éreztem az Őt körülvevő vibráláson, hogy lassan, de konstans módon emelkedik benne a feszültség, de jó feszültség. Történik az este, egyszer csak annyit mondtam: Ül! Kecsesen, ahogy annak rendje, módja szerint leereszkedik és leül.
Nálam a "szépen ül" úgy néz ki, hogy térdek összezárnak, boka annyira eltávolodik, hogy a nagylábujjak még éppen összeérjenek és az így ki alakult bölcsőbe helyezi el a formás kis püspökfalatját a "test", háta függőleges, vállak hátra, kihúzza magát, nyak egyenesen mered felfelé a gerincoszlop folytatása ként egy vonalban, fej leszegve, karok hátul összefonva fogja a könyökeit. Nos, ezt így ahogy a nagykönyvben meg van írva prezentálja a Padavan! Komolyan mondom, le a kalappal! Egyszerűen csodálatos! Egy ici - picit mosolyra moccan a szám sarka és látom érzi ezt, kicsit megnyugszik, hogy jól teljesít. Ekkor benyúlok a zsebembe és előveszek egy láncot, karabinerrel a végén, ráakasztom a nyakörvére és megsimítom az arcát, ekkor eljön az első dicséret, mert páratlanul teszi azt a keveset, amire utasítottam!
- Jó! Nagyon jó! Szépen ülsz! - Kicsit még elismerően hümmögök és konstatálom, hogy igyekszik észrevehetetlenül megkönnyebbülve sóhajtani, nehogy észleljem, de ez persze nem sikerül. Újra megsimítom, de most a nyakán közvetlenül a nyakörv alatt, mintha csak rá akarnék markolni a csukja izom felső részére, gyengéden, alig érintve...
- Nyugodj meg! Elégedett vagyok veled! - Persze, hogy elégedett voltam, olyan büszke, hogy nagyon! Folytatódott a csevej, éreztem lassan kezdi élvezni a helyzetet, enyhül szívének dobogása, újra visszatér közénk fejben. Még nem az a tipikus őszinte mosoly jelenik meg az arcán, de sokkal jobb a helyzet, mint imént volt.
Témánk végére érve felé fordulok: - Készen, állsz? Tudod, hogy mi jön most? -
- Igen... - elbicsakló hangon, de tudom, hogy nem is sejtette, hogy ezt az "igent..." miközben rezzenéstelen arccal hallom, valami hátborzongatóan izgató érzés kerít hatalmába. Felállok, szinte minden szempár rám szegeződik kíváncsian, hogy most valami történni fog... ÉS igen! Most valami történni fog! Valami olyan, ami csak egyszer történhet meg minden sub életében. Megkapja az első büntetését! Méghozzá nyilvánosan! Egy nagyobb szabad helyre vezetem pórázon, négykézláb követ, majd:
- Térd vállszélességnél egy kicsit szélesebben, comb, felkar függőleges, tenyér lefele, alkarok előre párhuzamosan, lábszárak hátra párhuzamosan, lábfejek erősen hatra szeg spiccben, homorít, fej leszeg, told ki a fenekedet! Nem mozdulhatsz meg! Jó! Nagyon szépen csinálod! - Kedvem szerint beállítottam, egy szék mellé, úgy, hogy mivel jobb kezes vagyok, kényelmesen essen tőlem balra nézve, nekem keresztben. Mire a megfelelő testtartással elkészült szép lassan odaszivárogtak a kíváncsiskodók. Melle guggoltam, halkan elkezdtem Neki, hogy más ne hallja:
- Tudod a menekülőszót!?
- Igen, tudom...
- Halljam!
Szinte hang nélkül: padlizsán...
- Rendben! Semmi olyan nem fog történni, amit nem akarsz! Bármikor leállíthatod!
- Igen, tudom...
- Jól van! Most négyszer tízes bontásban meg fogod kapni az összegyűjtött büntetésedet, fokozatosan az egészen enyhétől, az egyre erősebbek irányába! Törekedj arra, hogy hiteles visszajelzéseket adj, aszerint adagolom majd! Számolnod kell hangosan, ha nem értem, vagy elrontod, elölről kezdjük azt a 10-et! Felkészültél?
Hangzott egy magabiztos: - Igen! - szinte hallottam a zsivajban, ahogy lüktet a pulzusa. Leültem, a morajlás elhalkult, abbamaradtak az eszmecserék és mindenki odafigyelt lassacskán. Felhúztam rövidke szoknyáját a hátára terítettem. Nem volt rajta bugyi, harisnyatartó és combfix igen. Egyre lassabban és egyre mélyebbeket lélegzett, én is vettem egy mélyebb lélegzetet és elkezdtem.
- Egy...
- Tessék?
- Egy...
- Jó akkor elölről! - Egész aprót paskoltam a hófehér, gömbölyű fenekére, szinte hangja sem volt.
- Egy... Kettő... Három... - szép lassan egyre nagyobbakat. - Négy...
Nos a négynél egy aprócska szisszenés hallatszódott a haja alól. - Öt... - hatalmasat nyelt. - Hat... - rámarkolt a padlóra. - Hét... - visszatartja a lélegzetét. - Nyolc... - szinte szemmel látható, ahogy végig fut a libabőr a testén. - Kilenc... - belerezzen egész testéből, látom ez sok volt, elértem a határt! tizedikre egy 5-6-os erősségűt kap.
- Tíz!
Átveszem a pálcát a bal kezembe, benyálazom jó gazdagon a jobb tenyeremet, na mert azért tisztességesen összefutott a nyál a számban és alaposan bekenem a kipirosodott bőrt, kellemesen felmelegedett, kicsit lehűtöm. Újra odaguggolok mellé: megdicsérem: - Szééép!!! Nem állhatsz fel, de egy kicsit pihenj! Simogatom a fejét, nyugtatgatom... - Jól van! - Látom rajta, ahogy erőt gyűjt, felkészül a folytatásra. Ekkor kitekintek egy pillanatra a barátnőjére, összenézünk, csak hogy leolvassam az arcáról, rendben vagyunk e? Ő mégis csak ismeri. Egyértelműen megerősít abban a meggyőződésemben, igen, minden a legnagyobb rendben!

- GYÖNYÖRŰ!!! -

Ebben a pillanatban belém nyilall egy még soha nem tapasztalt szintű érzés, birtoklom, ezt az érzést soha nem fogom elfelejteni! Éreztem előtte is jó párszor ilyet, de így még soha! Ennyire intenzíven ez idáig még soha sem! Itt van ez a fiatal, kezdő, tünemény és az első büntetésével teljesen elvarázsol, páratlan a hatás! Újra az érintett bőrfelületet simogatom, lágyan ráfújok többet egymás után, hogy enyhítsem... - Így jobb?
- Igen, köszönöm!
Mérhetetlenül büszkévé tesz, rendkívüli kapcsolat jött létre köztünk, imádom, akarom, ekkorra teljesen megszűnt, a külvilág számunkra, mintha csak ketten lennénk egyedül! Folytatom, és szépen lemegy még két 10-es, ugyan így szünetekkel, maximális összhangban, érzem Őt, mint még senkit!
Majd az utolsó kilencediknél a negyedik körben eltörik a mécses, kicsordul az első könny, de keményen küzd, hogy márpedig kibírja és egy egész enyhét kap utolsónak, szinte, mint a leges legelső.
- Kész! Pihenj!
- Köszönöm "Uram"!

Majdnem teljesen embrió pózba kuporodik, szipog, de nem sír, látom, hogy büszke magára a szó legnemesebb értelmében és én is az vagyok Rá, amennyire csak egy Sub-ra lehet! A barátnője is az, oda megy hozzá sugdolódznak keveset, majd leül a helyemre és ölébe veszi a fejét, a lábai előtt féloldalasan csücsül lüktető alfertáján és picit még törölgeti az arcát ugyan, de lassan összeszedi Magát... nézem még őket egy darabig, én is megnyugszom, de az érzés nem múlik, hogyan is múlhatna, azóta sem múlt el.........


Köszönöm Kedves Padavan!!!

D.E.

.

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.






 
We use cookies to provide security and user-friendly features when you visit our website as well as to collect statistical data. More information: Privacy Policy