Betegen meghúzom a határaim!

Ha beteg vagyok, határt húzok. Pont.

Beteg vagyok.

Ez nem vitaindító. Nem szerepjáték. Nem hangulat.

És igen, dominaként pláne jogom van határt húzni.

A dominancia nálam nem azt jelenti, hogy mindig elérhető vagyok. Nem azt jelenti, hogy akkor is teljesítek, amikor a testem jelez. A testem nem statiszta a szerepemben. Ha fáradt, ha fáj, ha gyenge, akkor figyelek rá.

Mert a valódi kontroll önkontrollal kezdődik.

Ha beteg vagyok, nem tartok szeánszot.

Ha beteg vagyok, nem játszom mentálisan sem félgőzzel.

Ha beteg vagyok, pihenek.

Nem magyarázkodom. Nem kérek engedélyt.

A „most nem” az én számból nem gyengeség. Hanem döntés.

Aki ezt nem érti, az nem a dinamikát tiszteli, hanem a saját igényeit akarja minden fölé helyezni. A dominancia nem nonstop szolgáltatás. Nem élménypark. Nem „ha már Dom vagy, akkor jár”.

A tisztelet ott kezdődik, hogy elfogadod a határaimat akkor is, amikor azok neked kényelmetlenek.

Én felelősséget vállalok azért, akit vezetek. De ugyanúgy felelősséget vállalok magamért is. Ha kiégek, ha legyengülök, ha átlépem a saját határaimat, azzal nem erőt mutatok. Azzal rombolok.

Én nem bizonyítani akarok. Nem erőt demonstrálni minden áron.

Az erő nálam azt jelenti, hogy tudom, mikor kell megállni.

Betegnek lenni emberi.

Határt húzni tudatos.

Dominaként ezt kimondani pedig következetes.

Ha velem akarsz dinamikát, ezt tiszteletben tartod.

Ha nem tudod, akkor nem hozzám való vagy.