Először az elmét!

Először az elmét. Csak azután a testet.

Sokan azt hiszik, a dominancia a test meghódításával kezdődik. Kötéllel, pálcával, parancsszóval. Sokan azt hiszik, ha térdel előtted valaki, már tiéd. De ez tévedés. Mély, alapvető, és szinte gyerekes félreértés.

A test könnyen hajlik. A test megtanulja, hogyan mozogjon, hogyan engedelmeskedjen, hogyan nyögjön. A test alkalmazkodik. A test látványos. De az elme... Az elme az igazi trófea.

Amikor dominálok, nem a bőrét akarom először. Nem az alázatos mosolyt, nem a sóhajt, amikor végre megérintem. Hanem azt a pillanatot, amikor először belém gondol. Amikor már érez, még mielőtt hozzáértem volna. Amikor kérdés nélkül követi a tekintetem. Amikor már az én szavaim belső hangként keringenek a fejében. Ez az, amit akarok. Az irányítást ott. Mert ha ott vagyok otthon — akkor minden más már csak játék.

Sok alárendelt keresi a testi kielégülést, azt hiszik, ha fáj, ha kötve van, ha parancsot kap, akkor már „megélik” az alávetettséget. De az igazi mélység ott kezdődik, amikor nem tudod kiverni a fejedből a hangomat. Amikor már úgy vágysz rám, hogy nem tudsz nélkülem gondolkodni. A tested csak követi azt, amit az elméd már régen tud: hogy hozzám tartozol.

Domina vagyok. A hatalmam nem a kezem erejében van. Hanem abban, hogy észrevétlenül beléd szövöm magam. Hogy nem kell hozzád érnem ahhoz, hogy remegni kezdj. És amikor végre megérintelek... az már csak a jutalom. A lezárás. Nem a kezdet.

Aki ezt nem érti, az sosem uralkodik igazán. Csak játszik.