Húdeigaz

A Mi többesszám, akkor már nem egyedülálló.
Ha valamit meg kell magyarázni, az már elvan szúrva:)

Ha elrontod... tanulsz belőle.
Nem statikus lények vagyunk, változunk.
Attól, hogy tanulsz belőle és legközelebb nem úgy csinálod, még önmagad maradsz.
Ha kemény vagy, mint a Rolling Stones, még nem kell fejjel menned a betonfalnak. Legfeljebb egyszer.
Az, hogy a külvilág fel ÉN vagy, vagy MI, azt mindig a fogadó oldal és a téma alapján határozod meg. Az, hogy melyiket választod, az már a te döntésed... és visszacsatolódik az alaphangba.

Szóval ki lehet fejteni, el lehet bonyolítani a sallangokkal, de a lényeg nem változik...

Nem gondolnám... Része vagyok több MI-nek, a családban, a munkahelyemen, a barátaim között. Ettől ÉN még ÉN maradok...

Magyarázat és magyarázkodás között szerintem is leginkább a fogadó oldalon van különbség: én ugyanazt mondom el, a hallgató minősíti aszerint, hogy érdekli-e az én motivációm.

És még valami: "Ha elrontod szerzel egy rossz tapasztalatot"... És mit teszel vele? Legközelebb is úgy döntesz, nehogy feladd önmagadat, vagy képes leszel tanulni a hibáidból? Mert ha rendszeresen ugyanúgy, ugyanazokat a lépéseket teszed, akkor egy idő után minden konstruktív magyarázat magyarázkodássá fajul... Szerintem.

Van egy régebbi igazság: soha ne mond, hogy soha.

A magyarázat, a kifejtés nem egyezik meg a magyarázkodással... ez tökéletesen így van.
Valamint a család és a külvilág is...

Úgy érzem, nincs itt ellentmondás a családban élőkkel, a külvilág felé ott ÉN-nek a MI számít.
Magyarázkodás helyett azoknak, akik odafigyelnek arra, amit mond az ember, jól jöhet azonban néha egy magyarázat, elmesélés a saját oldalunkról. Tapasztaltam:)

:)valóban....

Mondjuk, ha családban élsz azért néha nem árt:))

rendben...bár szerencsére mindenki egyedi:))és megismételhetetlen,és ez fantasztikus

Mondjuk a jelenlegi többségre:))

tehát mindenkire:)))

Az egyedülállóakra:)

húúúúúúúúúúúúúdeeeeeeeeeigaz:)