Egy levelezés végeredménye

Aprót harapok a fülcimpádba és belesúgom a füledbe:
Jóóó estéééét.
Majd kapsz egy apró puszit.
Majd lejjebb mégegyet, mégegyet... elindulok lefelé a nyakad ívén.
----
Óóó....milyen forró az ajkad:)
----
Hátrahajtod fejed, belemarkolok loboncodba.
Felkínálkozó szádra apró csókot nyomok, megdöbbenve nézel rám.
Többre számítottál.
Mosolyogva emelek fel egy kendőt.
- mit szólnál, ha bekötném a szemed?
----
-Nem tudom...nem próbáltam.Félelmetesnek tünik...
----
Bármikor leveheted.
Bármikor szólhatsz, hogy vegyem le.
De nem izgat, hogy nem látod, hova kapod a következő puszit?
----
De nagyon izgat,nem bánom bekötheted:)
----
Keskeny csíkra hajtogatom a kendőt és játékosan végighúzva orrodon emelem fel riadtan, de kíváncsian csillogó szemed elé.
Megkötöm tarkódon, beletúrva makrancos fürtjeidbe.
Majd adok egy puszit az orrod hegyére.
Ajkad hívogatóan nyílik, gyorsan megnyalom.
Tehetetlenül fordulnál, de nem érsz el.
Játszom. Ajkam a tiédre tapad, de mire belebódulnál a csókba, elveszem a szám.
Egyszercsak finom érintéssel végigsimítok melleden.
----
Beleborzongok az érintésedbe...
----
A lúdbőr láttán számat nyakad hajlatába tapasztom, belemarkolva hajadba hátrafeszítem fejed.
Másik kezemmel tovább simogatom melled, finoman megkeresve mellbimbódat.
Hirtelen elengedlek, hátralépek.
Zavartan keresel, nyúlnál a kendőhöz, de tudod, ha leveszed, vége a játéknak.
----
Csak állok tétován egyre gyorsabban szedve a levegöt.Szeretnék megszabadulni a kendötöl de megrémiszt a gondolat hogy szó nélkül itthagysz.
----
Finom érintést érzel a melleden, ágaskodó mellbimbódon. Az érintés szorítássá válik, kényelmetlen, de nem fáj.
Megérzed, hogy húzom, hogy feszül. Önkéntelenül is lépsz egyet, megdöbbenve érzed, hogy mellbimbódnál fogva vezetlek.
Elengedem, megtorpansz. Megcsókollak. Mélyen, bódultan, erősen.
Átölellek, csókollak, simogatom a hátad.
Megint elengedlek.
- Vedd le a blúzod! - szólalok meg, időd sincs zavarba jönni.
- A melltartót is!
Vágyakozva nézem lúdbőröző melledet, ráncosra összeugrott bimbóudvarral meredező mellbimbódat.
Szép.
----
Megdöbbenve állok meglepett ez az érzés.Már rég beletörödtem hogy a melleim nem különösebben érzékenyek.
Gombolom a bluzom kapcsolom a melltartom reszket a kezem.
----
Látom, tanácstalan vagy, hova tedd a ruhákat.
- Kérem a blúzod! A melltartót is!
Orromhoz emelem, beleszagolok a melltartóba. A friss női illat hatására mocorgás indul nadrágomban.
Tanácstalanul álldogálsz, összefonnád karod, amikor rádszólok.
- Meg ne próbáld! Tedd hátra a kezed!
Közelebbhajolok, megnyalom mellbimbódat. Ugrasz egyet a hirtelen érzéstől.
Csend. Szünet.
Valami hideg, valami furcsa.
Óvatosan fújom melledet, hűtve ezzel nyáltól nedves mellbimbódat. Ha lehet, még kisebbre, hegyesebbre ugrik össze, látom megremegsz.
Közelebb lépek, füledhez hajolok.
- Szép vagy. - Súgom bele piheborzolón, aztán rátapadok nyakad hajlatára.
----
Lehajtom a fejem, ugy szégyellem magam mint még soha.Mégis a combjaimban rég nem érzett remegés fut végig fölfele kuszva az ölembe.Felsohajtok...
----
Nyakadról indulva vörösség kúszik fel arcodra, eltűnik a kendő sötétje alatt.
Csodálkozva nézem pirulásodat, mosolyom szelídül és szélesedik.
Nem gondoltam, hogy ilyen hatást váltok ki benned.
Füledbe súgom: - bízol bennem?
Pici, szégyenlős bólintás a válasz.
- Ha nem akarod folytatni, annyit mondj, elég. Rendben?
Újabb, már határozottabb bólintás. Válaszul belecsókolok nyakadba.
- Fordulj meg.
Apró, ciripelésszerű zaj, csuklódhoz műanyag ér. Kábelkötöző.
Arcodon mélyül a vörösség, főként, mikor elédállva melled kezdem újra simogatni, morzsolgatni.
----
Megriadok a müanyag érintésétöl.Fejemben vadul cikáznak a gondolatok -hogy kerültem ebbe a helyzetbe?-
Rettegek a bezártságtól, ha korlátozzák a mozgásom.
Mégis annyira vágyom az érintésedre hogy beleegyezön bólintok és magam elé suttogom ...-bizom benned.
----
Halk, szinte lehelletszerű mondat volt, de érthető.
Kezem melledről felkúszik oldaladra, közelebb húzlak.
Hátad ívbe feszül, fejed felemeled, ajkad elnyílik.
Csókom, eltérően az edigiektől, lágy, puhatolózó, lassú.
Nyelvem kutakodik fogaid között, lökdösi nyelvedet.
Elszakadok szádtól, visszatérek nyakadhoz, elindulok lefelé melledhez.
Szívogatom, picit harapdálom mellbimbóidat, hallom, lélegzeted szaggatottá válik, hátad ívbe feszül a vágytól.
Letérdelek eléd, belecsókolok köldöködbe.
----
Ahogy a száddal a köldökömhöz érsz összerándulok.
A térdeim összecsuklani készülnek.
Szeretnélek megérinteni nyujtom a kezem de a kötés nem enged.
Az ölem tolom ösztönösen feléd.
----
Eljátszok kicsit köldököddel, tetszik remegésed, vágyad.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny leszel.
Már nekem sem könnyű, de még ráér.
Farmerod öve a következő, lassan gombolom ki nadrágod.
Orromat megcsapja a felizgult nő illata, bugyidon méretes folt jelzi, nem hagyott hidegen ténykedésem.
Letolom nadrágod, térded alatt összefogatom az övvel, majd hátralépek.
Csendben nekilátok vetkőzni, közben nézlek.
Tehetetlenül forgatod fejed, nem mersz mozdulni, nehogy eless
Meztelenül térdelek vissza eléd, kioldom farmerod, letolom bokádra, segítek kilépni belőle.
Legyűröm zoknidat is, pici küszködéssel leveszem rőlad.
Elgyönyörködök lábujjaidban, majd hirtelen egy puszit nyomok a bugyi elejére.
----
Az érintésedtöl hátrahökölök.
Megint elönt a pir, szégyellem hogy látod a testem mennyire elárul.
Aztán a vágy gyözedelmeskedik elöretolom magam várok reménykedek hátha ujra megérintesz.
----
Tetszik, ahogy megugrasztalak. De nem célom, hogy ugrálj.
Megfoglak, két kezem fenekeden, magamhoz húzlak és beleharapok puncidba a bugyin keresztül. Nem foggal, nem fájdalmasan, de állam combjaid között, ajkam nyomja csiklódat.
Elengedlek, lehúzom bugyidat.
- Terpeszbe! Hangzik a parancs.
Puncid tocsog, a felizgult nő illata betölti érzékeimet.
Belenyalok puncidba, erővel tartva vissza magam, figyelve reakcióidat.
Mikor elkezded kapkodni a levegőt, tolod előre csípőd, hátradőlök, leülök és onnan nézem kaján vigyorral vergődésed.
----
Megmerevedek.Várok.Kinzo ürességet érzek ahogy elhuztad a szád.
Lihegve hallgatozok mit csinálsz.Aztán hirtelen megérzem hogy vigyorogsz.Elönt a düh ,halkan szitkozodok a fogaim között szürve a szot.
----
Vigyorom szélesedik, ahogy meghallom, hogy rohadék disznónak lettem titulálva.
Felállok, belemarkolok hajadba és hátrarántom fejed.
Keményen belecsókolok nyíló ajkaidba, nem foglalkozva rándulásoddal, ahogy megérzed saját ízed ajkamon.
Csók közben kezem betéved lábad közé, finoman simogatni kezdi csiklódat.
Lihegni kezdesz, mikor megint elengedlek.
- Ismételd csak meg, hogy is neveztél!
----
Amikor hozzámérsz megnémulok.
Szinte kétségbeesetten tolom a puncim az ujjaidhoz.
Amikor ismét elhuzod a kezed kitör belölem.
-Mocskos,érzéketlen disznó.
Mire észbe kapok, már késö.
----
Még el sem hangzott felszólításom, már csattansz is... esélyes, hogy ez a kezemnek szólt, nem a kérdésnek.
- Ejnye, ez nem volt szép. Ugye tudod, hogy ennek következménye lesz?
Kezem elindul lábad közé, de nem áll meg csiklódon, benyúlok hüvelyedbe.
Tenyerem rátapad bőrödre, erős kézzel lábujjhegyre rántalak, puncidnál fogva elkezdelek vonszolni a lakáson át.
A nappaliban kötünk ki, odaállítalak a fotel hátához, két lábad terpeszben hozzákötöm a fotel hátsó lábaihoz. Tenyeremmel lenyomlak a támlára,
kötelet hurkolok át hónod alatt, néhány mozdulat és már nem tudsz felegyenesedni.
Lábad terpeszben, feneked az égnek áll, melled lóg
Puncid kitárva, szép látvány.
Hirtelen égő, szorító érzés vág mellbimbódba. Utána a másikba is. Két csipeszt tettem fel, kis, lógó súlyokkal, minden mozdulatodra éles szurkákat küldenek fel az agyadba.
Szó nélkül csend, ajtócsapódás.
----
Hitetlenkedve fülelek hátha csak megjátszottad hogy kimentél a szobábol,de nem.
Szinte megdermedt a levegö a hiányodtol.
Óvatosan feszegetni probálom a köteleket de minden mozdulatomra égö fájdalom a válasz.
Egészen az agyamig hatol.
Lassan elzsibbad mindenem könnyek kezdenek szivárogni a szememböl.
----
Ajtócsapódás, visszajöttem.
Leguggolok eléd, látom, könnycsíkok szivárognak a kendő alól.
- Ugye tudod, hogy mi jön most? Hoztam a lovaglópálcát.
Ha jól emlékszem, öt szó volt. Szavanként kapsz ötöt a fenekedre. De hogy milyen erővel, azt most te meg tudod határozni.
Érzed, farkam a szádhoz nyomódik, buzgón elkezded szopni, tudva, hogy ezzel esetleg ki tudsz engesztelni.
Mikor farkam már kemény, kihúzom szádból, megsimogatom fejed.
- Ügyes voltál, sikerült enyhítened haragomon.
Azzal mögéd lépek és lesújtok.
----
Felsikoltok... ugy érzem a fájdalom elviselhetelen.
Még soha életemben nem ütött meg senki.
Az elsö gondolatom hogy könyörögni kezdek engedj el.
De a büszke konok énem nem engedi.
Összeszoritott foggal várom a következöt.
Magamban fohászkodom csak birjam ki soha többet a közeledbe sem megyek.
----
Benyúlok lábad közé, elkezdem simogatni puncidat, csiklódat.
Nagyon nem erre számítottál, ugrasz is. Ezt a melleden himbálózó súlyok örömmel üdvözlik.
Puncid nedves, síkos, jó érzés foglalkozni vele.
Mikor megint elkezded emelgetni feneked, kapod a következőt.
----
Nem tudom hogy a mellemben a fájdalom vagy a lábam közt a kéj erösebb.
Az ütéstöl összerándulok húznám el a fenekem de a kötél fogvatart.
A szememböl ismét szivárogni kezd a könny.
----
Az előttem mozgolódó fenék már engem is a csúcs felé közelít, próbálok még a pálcára koncentrálni, de egyre kevésbé megy.
Még négyet-ötöt odacsapok, az elfojtott sikoly már túlhajtja vágyamat, a pálcát ledobva mögédállok és meredező farkam egy lökéssel tolom be csúszós, lucskos puncidba.
Hallom, felvisítasz, már nem érdekel, hogy a súlyok, vagy a kéj, mert robbanok. Abban a pillanatban érzem, hogy puncid rászorul farkamra, lüktetni kezd,
téged is elborít az orgazmus.
Ráborulok hátadra, nehezen térek magamhoz, pedig kell.
Fáj, amikor kihúzom farkam, érzékeny.
Kikötöm köteleidet, óvatosan veszem le a súlyokat. Felszisszensz, bár még te is kába vagy a kéjtől. Lehet, ez a szerencsém. Kipattintom a kábelkötöző fülét,
elég csúnya nyomot hagyott csuklódon.
Magamhoz ölellek és hosszan megcsókollak.
Köszönöm. - suttogom füledbe.
----
Nehezen ocsúdom.
Dühöm oldja ölelésed.
Fájdalmam csokod.
----
Simogatom hátad, apró puszikkal nyugtatgatom remegésed.
Majd lehajlok, ölbekaplak és az ágyba viszlek.
Betakarlak, füledbe súgom:
- Jóéjt, kedves.