Domináns férfi

Nem leszek népszerű ezzel az írással, sőt, valószínűleg sokan utálni fognak, de leginkább azok, akiknél betalál a blogom.

Valamire rájöttem: olyan, hogy domináns férfi, nincs. Ez egy paradoxon. Pont annyira, mint a szub férfi, aki meg akarja mondani a dominának, hogy mit kell vele csinálni, de nem érdekli, hogy a nő mit szeretne. Hogy mire alapozom ezen állításom? Arra a tényre, hogy amíg egy férfi a falat kaparja, ha éppen partner nélkül van, addig egy nő teljesen jól elvan egyedül is. És míg egy férfi képes számára méltatlan kompromisszumokat kötni annak érdekében, hogy legyen egy nője, a legtöbb nő csak kineveti azokat a férfiakat, akik tőle követelnek kompromisszumokat. Persze ezt megpróbálják úgy előadni, hogy ők mekkora alfahímek, utasítgatnak, parancsolgatnak, de valójában nem alfák ők, hanem arrogáns incelek.

Akik a valóban alfák, azok tulajdonképpen a szigmák. Akik a saját útjukat járják, pont olyan jól elvannak egyedül, mint a legtöbb nő, de nem zárkóznak el tőlük, csak nem akarnak mindenáron bárkivel kapcsolatot.

De nem is bizonygatják izzadtságszagú erőlködéssel, hogy ők mekkora dominánsok. Hagynak időt, hogy rájöjjünk, nem a szavaikból, hanem a tetteikből. Csak annyi kompromisszumot kötnek, amennyi feltétlenül szükséges egy jól működő kapcsolathoz és a nőtől sem várják el, hogy feladja önmagát azért, hogy velük lehessen. Szóval pont úgy viselkednek, mint egy erős, független és önálló nő. Sőt, képesek véget vetni a kapcsolatnak, ha úgy érzik, hogy az már nem építi őket. Erre csak azok képesek, akik önmagukban is egészek.

Nagyon kevés ilyen férfit ismerek. És ti?