Így megy ez nálunk

Köztünk csak 2 szabály létezik. Az egyik, hogy nincs szabály, a másik, hogy addig csináljuk, amíg mindketten élvezzük.

Ezért nincsenek büntetések sem. Mivel senki sem szegi meg a nem is létező szabályokat, nincs ok a büntetésre.

És nincs szub/ dom dinamika, az elejétől kezdve úgy játszunk, hogy sohasem volt tisztázva, ki a főnök.

Mondjuk egyikünk sem tekintélyelvű.

Van helyette soha el nem múló szenvedély, mazó és szadista space és olyan szabálytalanok vagyunk, hogy sokszor mind a ketten mind a kettőben egyszerre vagyunk benne.

Úgy tépjük egymás mellbimbóit a fogainkkal, hogy ha rájuk nézünk, úgy tűnik, hogy mindjárt leszakadnak.

Nem fáj, sokszor már nem is érezzük az adrenalinfröccs miatt.

És a folytatás sem kíméletes, vagy kevésbé szenvedélyes.

De egy biztos: az összes hormon, ami ilyenkor felszabadulhat, vitustáncot jár bennünk. Én képes vagyok órákig is droppolni utána, bár látszólag funkcionálok, de el vagyok varázsolva, sokszor még másnap is.

Hogy mit kompenzálunk? A világon semmit. Különlegesnek sem érezzük magunkat, teljesen átlagos emberek vagyunk, akik ilyen hatással vannak egymásra. És ehhez semmi más sem kell, csak némi önismeret, a másik ismerete és feltétel nélküli bizalom egymás iránt.

Ismerkedtem én már olyannal, aki elvileg switch volt, de inkább dominánsnak akart látszani, mondjuk ez sem jött össze. Közölte, hogy mit fog velem csinálni, hiába mondtam, hogy én nem így működöm, meg sem hallotta. Mondanom sem kell, hogy nem jutottunk el a randiig.

Az igazi szenvedély, teljesen mindegy, hogy dom, szub, mazo vagy szadista, nem harsány.

Az csak teszi a dolgát, de nem kiabál, nem követelőzik, nem parancsol, nem büntet, nem is jutalmaz. Csak tudja, hogy mi a jó neki és a másiknak, ráérez, mert odafigyel. Magára is és a partnerére is.

Sohasem lesz sok vagy kevés, sohasem lesz unalmas és nem is vágyik másra, mert megkap mindent, amire szüksége van.

Mindenkinek kívánom, hogy eljusson oda, hogy ezt felismeri 🙂