Don't touch me, I'm a dominatrix!

Kipróbáltuk a pasimmal, hogy milyen az, mikor nem nyúlhat hozzám, miközben játszom vele. Mert ugye vannak, akik így csinálják, ezért kitaláltam, hogy ma mi is így fogunk.

Hát, nem a mi csésze teánk. Annyira hiányzott mindkettőnknek, hogy ő alig bírta visszatartani a kezét, én meg már 2 perc múlva megbántam, hogy ezt kértem. De azért egész sokáig bírtuk, végül én mondtam, hogy feloldom a tilalmat. Azt a megkönnyebbülést, amit láttam az arcán a legkedvesebb emlékeim között fogom őrizni.

Először akartunk szabályosan játszani, de nem jött be.

Mondjuk annyiban azok voltunk, hogy most nem voltak menetközben váltások.

Először én voltam a domináns, aztán átadtam magam neki. Szerencsére neki eszébe sem jutott azt kérni, hogy ne nyúljak hozzá, míg ő irányít.

És sikerült a vérszomjas vadmacskát, aki harapta, karmolta, fenekelte, míg az ő kezében volt, doromboló kiscicává szelidítenie.

Amúgy valamennyire izgató is volt, hogy nem érinthetett meg. Arra gondoltam közben, hogy mikor majd igen, az mennyire jó lesz. Mindettől függetlenül nem hiszem, hogy sokat fogunk így játszani. Bár néha lehet, meg mivel már megtapasztaltam, hogy van benne némi izgalom és kihívás, megértem azokat, akik szeretnek így játszani, de a mi dinamikánk sohasem volt ilyen.

Persze, akinek bejön, az csinálja. De mi már maradunk ilyen szabálytalanok 🙂

És hogy ne maradjatok jó zene nélkül ma sem:

https://youtu.be/2keV9coOVJs?si=BvJGznxuOAbM-TKs