Brannetje

Így hívják azt a holland cicát, akinek ma leleplezték a bronzszobrát a vasútállomáson, ahol mindig lógott.

Volt gazdija, de nagyon szeretett ott lenni és simit kunyizni az utazóktól.

A szoborra a város lakói dobták össze a pénzt, mert a cica 3 éve elhunyt és hiányzik nekik.

Ez egy imádom hír volt a déli hírekben ❤️

Elgondolkodtató, hogy mennyit ad egy ilyen kis állat hozzá a mindennapokhoz. A napi rohanás közben megáll az ember és megsimogat egy vörös cicát, amitől mind a ketten feltöltődve mennek tovább a dolgukra.

Sokszor elmegyünk az igazán fontos dolgok mellett, vagy azok mellett az emberek mellett, akiknek kölcsönösen hozzá tudtunk volna tenni valamit egymás életéhez.

Vagy későn ismerjük fel, hogy az általunk rossznak ítélt tulajdonságai valakinek valójában a legnagyobb erényei és nekünk hatalmas mázlink van, hogy ismerhetjük.

Sokszor én sem tudom, hogy mi alapján kéne szűrnöm, de tanulom.

Holtig, mint a jó papok 🙂

https://nos.nl/artikel/2598202-geliefde-stationskat-heeft-permanent-eerbetoon-bij-station-purmerend

A linkben a cica és a szobra.