Arrogancia vs dominancia

Ígértem egy blogot, de nem tudtam, hogy írjam úgy meg, hogy ne tűnjön önfényezésnek. De mindegy, mert aki annak akarja látni, úgyis annak fogja, aki meg ismer, tudja hogy nem vagyok ilyen.

Merthogy történt a Luxurián olyasmi is velem, ami nem túl pozitív.

Illetve az első nem kifejezetten velem, hanem mindenkivel, aki ott volt és egy kicsit is magáénak érzi ezt a közösséget; egy részeg fickó a kerítésen kívülről ordibált be olyanokat, amik miatt ki akartam menni elverni. Erről végül lebeszéltek többen is, nekik köszönhetően nem is töltöttem fogdában a szombat éjszakát. Pedig milyen stílszerű lett volna a Budapest Pride-os szatyorból előkapott pálcával elkenni a büdös bzik, menjetek anyátokba-t ordibáló mocskos száját, nem? De 😀 De azoknak volt igazuk, akik lebeszéltek róla, annyit nem ért ez a fickó.

És ami velem történt és kapcsolódik a most pörgő dominancia/arrogancia témához: Olyan hajnal 1 óra körül elfáradtam és rábíztam a Kincsemet a dungeonban dolgozó nagyon ügyes dominákra. Persze azért látni szerettem volna , hogy mit csinálnak vele, de beállt elém egy fickó. Akit meg is kértem, hogy ne vegye el a kilátást, mire ő közölte velem, hogy vagy előrébb ülök, vagy nem reklamálok. Ezen hatalmas szemtelenség egy pillanatra szótlanná is tett, olyannyira, hogy fel sem fogtam a helyzet ironiáját, miszerint nem volt előrébb ülöhely, én pedig abban a pillanatban nem akartam állni.

Így őt már nem akartam elverni, viszont ha itt van az oldalon, írjon nekem és szívesen elmagyarázom, hogy mi a különbség a dominancia és az arrogancia között.

Mert van, hatalmas különbség!

Idemásolhatnám az unalomig ismert dominancia tízparancsolatot, de nem teszem. Csak annyit jegyeznék meg, hogy egy domináns tiszteli az embereket úgy általában is. Ha szubja is van, akkor őt még azért is külön, mert átadja magát neki. Mert bízik benne, mert ő, a domináns kiérdemelte ezt a bizalmat. Ha arroganciával próbálja ezt meg, csak a valódi lelki mazóknál fog ideig -óráig sikereket elérni. És kérdés, hogy milyen minőségű az a siker?

De ha nem valami személyiségzavaros dimdómocska, akkor tudja hogy nem azzal fejezi ki a tiszteletét egy tőle idősebb nő iránt, hogy letetszikezi, hanem egyszerűen csak befogja a száját és arrébb áll, ha ezt kérte tőle a hölgy.

És ha valóban domináns és nem csak annak akar látszani azzal, hogy nagy szájat nyit idegen nőkre, akkor van benne elég alázat az élethez is. Ha nincs, akkor dominánsnak alkalmatlan, embernek pedig szar.

Mert az, aki nem tudja értékelni a szub önfeláldozását, vajon milyen domináns lehet?

És ha már emberi minőség; Annak, aki anno kikezdett velem, aztán ghostingolt, hogy végül az oldalról és a Facebookról kelljen megtudnom, hogy becsajozott, üzenem, hogy semmi oka sincs nem akarni köszönni. Nem én bántottalak, drágám, hanem te engem. És ha már akkor nem volt benned elég gerinc, hogy közöld velem a tényeket, most lehettél volna elég tökös akkor, mikor ott álltál velem szemtől szemben, hogy annyit mondj, hogy bocs. De te még köszönni sem akartál, csak miután vagy fél percig a lehető legcsúnyább tekintetemmel néztelek. Gyáva vagy...

Summa summarum, a Luxi jó volt, csodálatos közösség, nagyon nyitott és elfogadó emberek Örülök, hogy már a része vagyok ennek és nem csak a partvonalról kiabálom be, hogy les volt, vagy hülye a bíró, mint eddig, amíg csak alkalmi kapcsolódásokkal vagy barátság extrákkal tudtam megélni azt, amit most, a Kedvesemnek köszönhetően teljesen meg tudok tapasztalni. És igen, domináns vagyok és bevallom, hogy vannak hiányosságaim, tapasztalatom sincs sok, de nem félek tanulni, mert van bennem alázat, tisztelet és óriási megbecsülés a Kincsem iránt, akivel ezeket megélhetem, aki volt/van olyan bátor, hogy rám bízza magát és lehetővé teszi azt, hogy minden vágyam beteljesüljön.

Hát ez nagyjából a különbség a dominancia és az arrogancia között, folks.