Az én Férfim 2.0

Az én Férfim a hétvégén két partira is elvitt.

És tulajdonképpen egy élménybeszámolót akartam írni az eseményekről, de rájöttem, hogy nem tudok. Nem tudok, mert képtelen vagyok visszaadni szavakban azt az élményt, amit átéltem és amit soha azelőtt nem tapasztaltam. Az adrenalinfröccsöt, amit akkor éreztem, mikor életemben először bekerültem dom space-be. A megtisztelő érzést, amikor egy tapasztalt domináns megkért- engem, az éppen csak szárnyait bontogatót, hogy én fenekeljem el a kedvesét, aki a barátnőm és ezért félelemmel vegyes örömmel vállaltam el a feladatot, mert attól tartottam, hogy ha valamit elrontok, akkor a barátságunk sínyli meg. És azt a csodálatos odafigyelést és törődést látni, amit a párja mutatott iránta végig. Azt a harmóniát és szeretetet sem tudom leírni, azt látni kellett.

Azt a furcsa tapasztalást sem tudom megfogalmazni, hogy még két fiú is ráfeküdt a deresre a korbácsom alá. Azt a hihetetlenül jó érzést, hogy bíztak bennem, pedig én annyira tapasztalatlan vagyok még mindig. Olyannyira, hogy amit az előző este tanultam másoktól, használtam ott. De ők ezt nem látták csak az újonnan szerzett magabiztosságot. Aminek mindössze annyi alapja volt, hogy a kedvesemmel már tudom, hogy miket élhetünk meg, mennyit bír, mikor elég neki. És azt az eufórikus érzést, amit ezek kiváltottak belőlem, sem tudom megfogalmazni. Azt a lebegést, a gyomromban a pillangókat, hogy néha meg kellett állnom hazafelé, mert nem bírtam tovább sétálni, olyan erővel törtek rám az események flash backjei.

És a hálát, hogy ezeket megélhettem. A kedvesemmel, a barátainkkal, a két fiúval.

Köszönöm Mindenkinek! És csak remélni merem, hogy nem okoztam senkinek sem csalódást és legalább annyira élvezték, mint én 🙂