Homály

Ha arra gondolsz, hogy sok az elmélet és kevés a gyakorlat, vagyis a (tettek nélküli) sok beszédnek sok az alja, ebben egyetértünk. Valóban megfigyelhető, hogy sokan jobban szeretnek fantáziálni, (jobb esetben) elméletben beszélgetni dolgokról, mint felkötni a gatyát és csinálni őket. Valahol az ész nélküli "csinálás" és a tettek nélküli okoskodás között van az az egyensúlyi helyzet, amire törekedni érdemes.

Igazad van...rossz kifejezéseket használtam...túlelemezzük...persze kell, hogy átlássuk a dolgokat, de manapság pózzá válik, s közben elveszik az élvezet, amiért csináljuk...

Kicsit olyan, mintha azt írnád, hogy minek elemezni a nagy mesterek műveit, megtanulni a zeneelméletet és begyakorolni a skálákat, egyszerűen csak zenéljen ki-ki, ahogy a szíve diktálja.

Jól hangzó baromság (már elnézést). Tudás nélkül a szíved nem diktál semmit, az tud szabadon szárnyalni a billentyűkön vagy a kottapapíron, aki előtte hosszú évek szorgos munkájával megtanulta az elméletet és begyakorolta a megfelelő technikákat.

Pontosan azért kell beszélni a dolgokról, hogy amikor "akcióra" kerül a sor, meglegyen az a tudás és magabiztosság, amire építve az ember elengedheti magát, és teheti, amit a szíve diktál, mert a szíve már képes olyasmit diktálni, ami helyénvaló és mások számára is kellemes. Nagyon szeretem az angol "by heart" kifejezést, ami, mint ismeretes, azt jelenti, hogy fejből, emlékezetből tudni valamit. Akkor tudsz valamit "szívből" csinálni, amikor fejben már ezerszer szétszedted, összeraktad, kielemezted, oda-vissza átrágtad magad rajta. Addig csak klimpírozás és kakofónia születik abból, amit "a szíved diktál"