1 2 3 te leszel a párom…

...vagy nem. Bármennyire is nem billeg az a háromlábú asztal. Mert hát megvan a szex, szerelem, gyengédség. Akarom mondani a szex, világnézet, meg észbeli? egyezés. Szex no comment. Azt könnyű kipipálni. Ráharapok a nyakadra és ha neurotransmittereiden keresztül belebasz a villám a fogszabályzómba és kisüti az agyamat, akkor úgy fogok aludni melletted mint Al Pacino, amikor végre megkapta azt a kurva golyót. Világnézet megint nem túl komplikált. Aki szelektív és arról álmodik, hogy mindazt amit a komposztra baszna a Karmelita udvarán robbantaná fel egy másnapos hajnalban, hogy fröcsögjön a sz*r, az eléggé közel áll a lelkületemhez. Szerintem a harmadik dolgon csúsznak meg a dolgok. És nem feltétlen ki-melyik ógörög szerző latinra fordított idézetei közepette recskázik egy Van Gogh festményre, hanem hogy ki mire vitte az életben. Hát ha lelkesítselek picit, hogy kurvára semmire sem, az már felettébb kínos. Nem neked. Magamnak. Azon már túl vagyok hogy szégyelljem a pofámat. De az a félszemű macska ott lejmolt ma miközben dolgoztunk. Látszott rajta, hogy nagyon megverte a sors. Odaadtam neki az egyik szendvicsemből a disznósajtot. Nem akartam sokat venni tagnap amikor gipszkartonoztam, jó kis partizás helyett, de olyan kedves volt az eladó hölgyemény és rámsózta az egészet. Szóval az a félzsódéros macska ott lejmolt és odaadtam. Aztán tovább lejmolt és megkapta a sajtot is. Immár csak paradicsom maradt két kenyérrel, de üsse kavics. Neki nagyobb szüksége van rá. És SzereleM azt a szar kamerát, mert lopkodnak az alkalmazottak, és látom, hogy az a kurva benne van az autóban és guberál. Leesek a létráról és kiabálok és zörgetem az ablakot azt kislisszan és eltűnik a fél szemével, mintha sose járt volna erre. Dolgozok és gondolkozok. Faszom a kisujjam nyújtom, de az egész kezem kell. Ilyenek ezek a büdöspofájúak, ez a természet rendje. Teszik amit előír nekik a belső program. Az az erő, ami bármennyire is láthatatlan, igazából az első helyen van. Mert lehet itt kaszt, ész meg vagyon, ha nem stimmel az illatod, akkor felborul az az asztal és disznók szedik majd össze a maradékokat. Kár az egészért. Mármint nem miattad, hanem érted. Azért a kurva mélypontért. Annyira kerestem, annyira akartam, hogy észre se vettem, hogy már alatta vagyok. Meghasadt a tudatom és nyomtam egy kibaszott gombot. Csak nem történt semmi sem és nyomkodom, nyomkodtam? azóta is rendületlen. Macskák meg jönnek-mennek.

De azért mégiscsak jó lenne már egyszer egy hintaágy, a faszom asztalok helyett. Egy olyan ami elringat ész, érdek és racionalitás helyett.