És a dolgok "elfajultak"...

A női fehérneműk szeretete a férfiak körében korántsem ritka. Senki nem lepődik meg azon, ha egy férfi fehérneműs-bikinis nőket nézeget akár virtuálisan, akár valóságosan. Nem véletlen, hogy a nők előszeretettel használják ezeket a ruhadarabokat csábításra, ahogy az sem, hogy kedvelt ajándékok egy nőnek egy férfitól. Ilyenkor mondják azt, hogy a férfi azért vesz fehérneműt a nőnek, hogy magának okozzon örömet vele, mikor a nő felveszi azt. Ebben sok igazság van!

Amikor azonban a férfi a női cuccot nem a partnerének, hanem saját magának vásárolja, az már egy másik szint. Ilyenkor már nem az okoz izgalmat, hogy a női partner viseli azt, hanem maga az a tény, hogy a férfi birtokolja és viseli a másik nemen megszokott ruhákat.

Itt már nem arról (a szerintem azért nem ritka) jelenségről van szó, amikor egy kamasz titokban, kíváncsiságból - az otthoni tükör előtt - felveszi az anyukája bugyiját.

E fétis tekintetében a szexuális előéletem nekem ugyan más volt (az első crossdresser-élményem már egy domináns nővel fennállt kapcsolatban megtörtént), de akkor "csak" utasításra-kényszerből tettem ilyesmit. Mikor azonban már nem csak feladat-teljesítés miatt öltöztem be, hanem tetszett is izgatott is a dolog, akkor éreztem, hogy a dolgok kezdenek "elfajulni"...

Egy idő után már egyedül csináltam ezeket a játékokat, a "partner" maximum egy fényképezőgép volt. Fokozatosan bővült a felhasznált ruhadarabok köre.

A legelső női ruhadarab, amit magamra vettem, a partnerem világoszöld bugyija volt. Szerintem a "gát" már ekkor átszakadt, még akkor is igaz ez, ha akkor még csak feladatnak tekintettem, ami nevetségessé tett előtte és nagyon kínos volt, legkevésbé sem férfias. De ahogy telt az idő, kezdtem nem csak megszokni ezt az érzést és látványt, de hamar természetesnek is tartottam már azt, hogy női fehérneműt viselek.

A helyzet "elfajulásának" fontos állomása volt, amikor már egyedül vásároltam újabb és újabb cuccokat. Pár hónap alatt már majd' olyan mennyiségű cuccom volt, mint egy nőnek.

Amikor boltban jártam, mindig megnéztem a női részleget is, hátha beleakadok valami szexi ruhadarabba. A vásárlás során eleinte még voltak gátlásaim, de ezek hamar megszűntek. Ugye a boltok zöme önkiszolgáló, szóval nem kellett odamenni az eladókhoz (akiknek a 99,9 %-a nő, zömében 20-as életkorú), de a fizetéskor azért többször voltak érdekes pillantások. De ezek egyre kevésbé zavartak, sőt inkább izgattak. No meg hát miért ne vehetnék fehérneműt a feleségemnek/élettársamnak/barátnőmnek, stb??? Senkinek semmi köze hozzá. Hamar (néhány félresikerült vásárlás után) persze arra is rájöttem, hogy nem haszontalan odafigyelni a méretekre sem. Egy XS-es bugyi ugyan nagyon cuki és szexi, de nem fogom tudni felvenni. Hamar rájöttem, hogy az L-es, vagy a 38-40-es méret nekem is megfelel, de bizonyos esetekben akár az M is jó lesz rám. No meg hát ugye az sem annyira lehetetlen, hogy a párom, akinek veszem (!) hozzám hasonlóan 50-es nő lehet, aki nagy valószínűséggel már testesebb. :) A melltartókkal jóval nehezebb dolgom volt, de azért megoldottam végül.

Persze az anyagi tehetőségeim sosem voltak korlátlanok, és a jó fehérneműk és ruhák sosem voltak olcsók. De erre is volt megoldás, elkezdtem vásárolni az ismert használtruha-lánc boltjaiban, aminek több egysége is volt a közelben. Korábban talán egyszer jártam ilyen helyen csodálkoztam is rajta, hogy a nők jó része púpozott kosarakkal vásárol. Nos hát ez velem is megtörtént párszor. Mondjuk 5-6 ezer forintból egy márkás ruhaboltban egy melltartót (sem) lehet venni, itt egy szatyornyi cuccot kaptam. No meg hát a válogatás is izgalmas volt, pláne, hogy a (majdnem kizárólag) női eladók folyamatosan figyelték a vásárlókat. Ennek oka nyilván az volt, hogy megakadályozzák a lopást és nem az, hogy azt figyeljék ki mit vásárol. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, hogy egy férfi csak női ruhákat vesz? :) A lényeg az, hogy olcsón nagyon klassz ruhákhoz jutottam.

Alig vártam, hogy haza érjek és felpróbálhassam a szerzeményeimet!