Alfa-hímek, omega-hímek, verekedés, bátorság

tőlünk teljese függetlenül tények maradnak :)

Az egy dolog, nem kell egyetértenünk, attól még a tények tények maradnak.
:))

No, ha megnézed kicsiben, vagy nagyban ugyanaz. Legyen a jelen körüli időszak.

Volt egy háború, utána nyugalom, felemelkedés, viszonylagos elégedettség, akár a demokráciákban akár az autokrata rendszerekben. Majd elkezdődött elégedettség megszűnése, kicsiben és nagyban egyaránt, lazítva a köteleket. A lazuló szabályok hozzák a gyűlölködést, az öldöklést. Ha nagyon lazul nagy káosz lesz, ha kicsit akkor kicsi.

Röviden ennyi.

érthető, persze.
csak nem értünk egyet.

Meggyőző érv igazán.

Valóban itt figyelmetlen voltam, hibáztam.

A hétköznapi szóhasználattal élve szokták volt mondani olyanok mint az állat. Jelen esetben ez nem illett oda. De tán ettől az egy melléfogástól a többi még érthető. :)))

amikor azt írtad, hogy az állatias viselkedés felé sodródik a világ, azt úgy értetted, hogy egyre rosszabb a helyzet.
de utána az embert tetted meg a lehető legrosszabbnak.
mert szerinted csak az ember sajátja a passzióból gyilkolás.
de akkor, ha az állatias viselkedés felé tartunk, akkor javul a helyzet, nem?

Az ember olyanná válik, amilyenné a környezete teszi. Ha fenyegetettségben nő fel, erőszakossá válik. A legtöbb kirívóan erőszakos tettet elkövető ember maga is erőszak áldozataként nőtt fel.
Olyannyira így van ez, hogy már a magzati lét történései is bizonyítottan hatással vannak a megszületett és felnövekvő gyermekre, egészségi állapotára, viselkedésére.

Érdemes rákeresni az epigenetikus öröklődésre (vagy a transgenerational epigenetic inheritance kifejezésre). Gyakran citált példája a holland éhínség.

A tágabban és szűkebben egyaránt.
Mindenhol és mindenkor. De ezt te magad is láthatod csak nézned kell. :))

árnyalnám az általam mondottakat:
ha nem kell közvetlenül ölni (tevőlegesen részt venni benne és látni/megtapasztalni személyesen a hatást), akkor olyan is teszi, aki különben nem tenné

"A történelem során rendszeresen és periodikusan változik, a nyugalmasabb, és a gyilkosabb időszakok."

hol? mikor?
az egész világon?
vagy csupán a szűkebb környezetünket nézve? (akkor ne beszéljünk "az ember"-ről)

én azt gondolom, hogy pont ez az, ami nagyjából állandó lehet

Pontosan. Negatív az irány. A történelem során rendszeresen és periodikusan változik, a nyugalmasabb, és a gyilkosabb időszakok.

A most történései, nem nem úgy néznek ki mint az állóvíz. De ez nem az a hely ahol erről kéne beszélni. Úgyhogy részemről vége.

A macskák valóban nagy játékosok, de én eredetileg a saját fajtársakról beszéltem. Hogy ki és hol tért át másik fajokra nincs kedvem visszakeresni, meg teljesen mindegy is.

Az oroszlánok, medvék céllal ölik a konkurens utódokat. Az ember meg néha csak úgy szórakozásból a saját embertársait. Erre nem igazán van példa az állatvilágban.

a házimacska a környezetünk legnagyobb gyilkosa.
pár éve lett ez egyértelmű, amikor kamerákat szereltek rájuk. mindent megöl, ami mozog és kisebb nála. szórakozásból.

ezt írtad:"Úgy tűnik újra a állatias viselkedés felé sodródik a világ."
amit negatív értelemben értettél.

Egy biztos én nem számoltam össze az elhullásokat, lehetőségem sem lenne rá. No meg ahány szakértő, ahány könyv annyiféle eltérés az elméletekben adatokban. Persze Csányi sem vezetett statisztikát az bizonyos. :)

A számok annyira nem is lényegesek. Az ember sajátja a passzióból gyilkolás. Plusz, nyomokban néhány intelligensebb fajnál is megjelent, Pl. orkáknál(fóka tenisz).

Jobban belegondolok, akkor nem az ember sajátja, hanem az intelligenciáé. Kezdem elhinni azokat az elméleteket, hogy az intelligencia alkotott egy testet amit használ, és ha kinövi alkot egy másikat, egy sokkal jobbat, és az ember mint olyan, megszűnik mit elavult technika. :D

Igen, nem kell azt képzelni, hogy az állatok (általában) kevésbé lennének agresszívak. Vannak agresszívabb és kevésbé agresszív fajok, és az ember inkább a skála második felén helyezkedik el.

Ami nyilvánvalóan hatalmas probléma, az az ember minden mértéket felülmúló túlszaporodása. Nyilván erről is "gondoskodni" fog valamiképp a természet, de az egyén számára valószínűleg nem sok öröm lesz ebben a gondoskodásban (hacsak nem tud az ember az eszével valamilyen megoldást találni erre a gondra).

Az oroszlánoknál hasonló a helyzet. Az újonnan hatalomra került hím kiirtja az előd összes kölykét.
Mivel a nőstények amíg kölykük van nem tüzelnek és mert egy-egy hím csak néhány évig van hatalmon. A természet bölcs, mégha az egyén szempontjából kegyetlennek is tűnhet.

Létezik ez a fogalom.
Az alfaságot sok oldalról próbálták megfogni. Szép kis netes irodalma is van a témának.
A egyik alapvető definíciója szerint az a férfi akit a nők előnyben részesítenek, szexuálisan vonzónak találnak, vágynak rá, lefekszenek vele. Egy alfa válogathat a nők között mert sorban állnak érte. Ez persze nem igazi válasz mert az okot nem írja le csak az okozatot. Persze mindenkinek kissé más az alfa fogalma és valahol tükrözi is az adott illető személyiségét.

A helyzeti vagy relatív alfa egy kicsit más. A nők alapvető párválasztási módszere a hipergámia. Ez azt jelenti, hogy mindig a rendelkezésre álló férfi egyedek felső 20%-ára utazik a többségük (a nemek kb. 10%-át mindig ki kell venni az általánosításból, ők olyanok, mint a gyevi bíró). Viszont ha szűk a keresztmetszet, alfaként viszonyulnak a rendelkezésre álló legjobb jelöltekhez. Feltéve hogy azért egy alapvető szintet megütnek. Ha viszont nagyon bő a keresztmetszet a másutt alfa kategóriás pacákok túlnyomó többsége is hoppon marad, lévén nem esnek bele a felhozatal felső ötödébe. Ez valahol megmosolyogtató is.

Másik aspektusból: A nők szeretik a különlegességeket. Az olyan pasasokat, akik valamiben kiemelkednek a környezetükből. Általában olyasmiben, ami az adott körülmények között értékes, elismert (és nem is kell hogy szükségszerűen hasznos legyen). Ez adott körülmények között akár valami kevéssé jelentős dolog is lehet.
A nők igazi vadászok és semmi sem készteti őket jobban vadászatra, mint egy mások által is vadászott vad. Azaz ha más nőknél is sikeres az adot férfi. Ez a női preszelekció.

Szóval alfa lehet akár az is, aki az adott körülmények között a többiek közül kitűnik, relatíve (és nem abszolút értelemben) jobb tulajdonságokkal bír, alapban vannak sikerei a nőknél (vagy legalább ezt gondolják róla).

Persze ha az alfa igazi személyiségjegyeit, tulajdonságait nézzük, már sokkal bonyolultabbá válik a kép.

A csimpánzok is bírják egymást ölni-irtani (egész kolóniákat kiirtanak), illetve nagyon sok fajra jellemző a fajtársak meggyilkolása [olvastam/hallottam egyszer valami olyan statisztikát, hogy a medvebocsok 30%-a medvék miatt pusztul el,ami egészen brutális szám...]. Az embernél a saját fajtárs miatti halál viszonylag alacsony arányú az élővilágban; de magam nem vagyok biológus, ismételten Csányi könyvét ajánlom, aki sokat foglalkozott tudományosan is állatviselkedés-tannal.

Nos ezzel nem értek egyet. Csak pár évet kell visszamenni a történelemben. Közvetlenül kézzel-lábbal, vérben úszva, kaszabolva is durva brutalitást mutattunk.

Ráadásul annál brutálisabban viselkedett a sereg a legyőzöttekkel, minél szabadabb kezet kapott.

Úgy néz ki, hogy az emberek egy jó részében ez benne van, a többit meg húzzák magukkal. Elnyomja az őrület a józan észt.

Tök mindegy foci, politika....... ha teret éreznek az emberek az őrjöngésre, garantáltan lesz bőven résztvevő.

igen

és az egyik ok, amiért mi (nagy általánosságban, és nem specifikus egyedekre lebontva) bírjuk egymást irtani-ölni, hogy nem kell közvetlenül (jelenléttel, kézzel stb.) tennünk

Pontosan. Ezt írtam szó szerint. :))
Csak részletesebben.

kezdem azt gondolni, hogy meg kellene alkotnunk a relatív-alfa fogalmát

ja

de az, aki részegen egy nő küszöbén rinyál a kegyeiért, az nem alfa
szerintem, ebben talán meg is egyezhetünk :)

igen.
sőt, a legritkább eset, hogy ha mégis harcra kerül sor, akkor megöli az ellenfelét. számtalan pózolás előzi meg a harcot, amivel az el is kerülhető.
és ha a vesztes fél bemutatja a megadási pózt, teljesen kizárt, hogy a győztes megölné. (Konrad Lorenz főleg kutyákról tett megfigyelései)

tehát ha "vissza az állatvilágba történik", az jót jelent

fajtársak gyilkolászása azért megesik, pl. oroszlánok az újszülötteket.

egy állat csak akkor megy bele tényleges konfliktusba ("verekedésbe"), ha nagyon muszáj
nem kockáztatja a genetikai állományát potyán :)

olvastam :)
talán azért is gondolkodunk erről hasonlóan.

Hurrnak igaza van, az ember az állatvilág egyik legbékésebb faja. Ajánlom Csányi Vilmos könyvét a témában (Íme, az ember).

Sokakban illuzórikus kép él az állatvilágról.

Az a helyzet, hogy nem maroknyi. A maroknyinak annyi a szerepe, hogy elveszi a gátat a tömeg elől.

Az agresszió egyből megjelenik, ha a körülmények lehetővé teszik, pl. eltűntek a szabályok. Ha pedig szükség keletkezik, egyből vége a szabálykövetésnek, a konfliktus mentességnek.

egy nagyhatalom nem azonos az emberi lénnyel.

hatalomra kerülő maroknyi csoport utasítására történnek a népirtások. a rendkívül engedelmes, bárgyú és manipulálható tömegek besorozhatók katonának. ezen tömegeket alkotó egyedek pont a békés természetükből fakadóan tekintélytisztelők és naívak. emiatt manipulálhatók és felhasználhatók agresszióra is.

Ez nem így van sajnos. Egyetlen faj sem ütött ki a sajátjából annyit közel sem mint az ember, arányosan.

Az ember egyetlen szabályt követ, az érdekét.

Szép szövegek, de ha az lesz az érdeke úgy igazán valamelyik nagyhatalomnak, hogy mondjuk magyar ne legyen, akkor nem lesz.

"az ember a legvérengzőbb faj"
egyáltalán nem. az ember az egyik legbékésebb faj.
ekkora népsűrűség mellett, ennyi konfliktus lehetőségéhez képest nagyon ritkán történik agresszió. a szabályalkotás és szabálykövetés nagyon hatékonyan működik.

Nem csak az alfák. Csak a konfliktus lefolyása között van különbség.

Vagy kiáll magáért, vagy nem. Az előbbi esetben van esélye a győzelemre, az utóbbiban nincs.

Az intelligencia abban segít, hogy fel tudja mérni az egyed, érdemes harcolnia, vagy nem. Így is úgy is "megverik". De ha konfrontálódik rendszerint rosszabbul jár, akár a pusztulásával. Pl. rendszerint azon kevés értelemmel rendelkező fajoknál amelyek képesek kiirtani egymást "program" védi a feleket, illetve a fajt a kipusztulástól. Pontos rituálé szerint zajlik a küzdelem, míg az intelligensebbeknél megjelenik a kommunikáció a megadás, illetve elkerülés lehetősége.

Tekintsünk el a "blogtól" az italozástól. Attól függetlenül ez képlet érvényes az emberre is. Ha pl. az egyik fél sötét mint az országút, akkor a másiknak nem sok lehetősége marad.

Amúgy nagyban nézve az ember a legvérengzőbb faj, és ez nem sokat változott. Az, hogy most viszonylag keveseket ölünk meg magunk közül, talán inkább a modern fegyverek elrettentő erejének köszönhető. De még ez sem garancia semmire. Úgy tűnik újra a állatias viselkedés felé sodródik a világ.

hogy milyen nőkkel, ill. férfiakkal találkozunk, milyeneket ismerünk meg, egy idő/tapasztalat után rajtunk áll :)

(ahogy egyik jó barátomnak mondtam vala, mikor kikelt, hogy demindennőegyforma, hogy nem veszed észre, hogy mindig ugyanolyanokkal ismerkedsz?)

Nem egyszeri tapasztalat, ezért megerősítés, de tényleg nem kell minden nőt minden dologban egy kalap alá venni.

ez az alfahímes dolog...
sokan/sokszor a kicsit is agresszívabb, nagyképűbb, neadjisten bunkó férfiakra simán rámondják
nem gondolnám, hogy ez jó

az állatvilágban az alfahímek kerülnek tényleges konfliktusba?

az a blog leginkább kór-tünet
komolyan venni, pláne arra alapozni bármit is elég felesleges dolog

Azt a bejegyzést nem "a nők" írták, ezért szerintem kár hasznos megerősítésként tekinteni rá.

az alfa sem egyetlen típus.
vannak köztük műveltek, műveletlenek és átlagosak. nagyobb és kisebb termetűek. a gyengébb fizikumú is lehet alfa könnyen, de ha értelmes, akkor bizony jóval szerényebb lesz a viselkedése konfliktus esetén.
lehet nagyszájú, vagy csöndesebb, aki nem mindig a társaság közepeként érzi jól magát.

és ha részegek, akkor kezdenek kicsit hasonlítani egymásra...

Sejtem melyik bejegyzésről van szó. Oda nem is lehetett kommentelni. A magam részéről csak fejcsóválva mosolyogtam, no meg eljátszottam a gondolattal, hogy ott vagyok, kamerázok és etológiai megfigyeléseket teszek. Az ott leírt viselkedés inkább a szánalmas, mint az alfa viselkedés sajátja. Két ittas és kúrni akaró szerencsétlen veszekedése.
Arra viszont hasznos volt, hogy megerősítse a vélekedésem, mennyire másképpen, sokkal inkább külsőségeiben képesek látni a nők az alfaságot, mint mi férfiak.

Ha már részletek. :))

Az az Alfa amelyik empatikus, nem kötekedős, lehet többször kerül olyan helyzetbe, hogy tennie kell, mint a kötekedők, sokszor nem is maga miatt. Az idióták gyengeségnek, félelemnek vélik a hárítást.

úgy értem, hogy egyirányú utcába kormányozza magát.
és ha a másik nem áll félre, ütköznek.

nyilván nem minden alfahím verekszik.
de nagy az esélye, hogy időnként ilyenbe keveredik.
ahogy Antal is mondta, ellenféltől függ.

mert amikor nem jön be ami sokszor igen, a határozott fellépés, aztán a hű de macsó viselkedés se, majd a hang felemelése és a fenyegetés se, akkor elfogynak a lehetőségek.

Valóban nem verekedett. :)

De ha arról van szó, verekednének is. Én ebben nem látok alapvetően üldözendőt. Igenis verekedjen is, ha igazságtalanságot lát, és elborítja a tesztoszteron, és a szép szó nem segít. Nyilván ez csak nagyon-nagyon ritkán és speciális helyzetekben méltányolható, szóval nem azt mondom, hogy verekedésből álljon az élete, távol álljon tőlem, hogy ezt mondjam.

Nem mindig járható az egyszerű. Az ellenfélen is múlik.

és verekedett is?
mert nekem az a király az alfahímekben, hogy nem kell tetlegességig menniük (nem félelem miatt nem), hanem olyan a fellépésük, hogy egyszerűen megoldják

Részben egy (illetve több) másik blogra reagáltam (implicite), ahol előjött ez a "megverekedés" téma. Ami egyébként nagyon is lehet alfa-hímes dolog, ha pl. arról van szó, hogy valaki egy villamoson beleköt egy gyengébb nőbe (vagy férfiba).

Egyszer egy buszon belém is belekötött egy börtönből épp szabadult testes cigány csávó, sőt le is köpött (!). És akkor megvédett egy "alfa-hím". Csak azt sajnáltam, hogy zavaromban nem tudtam valahogy megköszönni neki.

verekedés és alfahímség kéz a kézben jár?
bennem ez nagyon nem így áll össze