A megalázódás gyönyöre
Blogs »
Blog - csicska_boy »
A megalázódás gyönyöre
Eszembe jutott egy fura emlék a gyerekkoromból.
Sok évig jártam szolfézsra, anélkül hogy különösebb zenei hallásom lett volna, így aztán a csoportban általában én voltam a leggyengébb. Ez csak kellemetlen volt, de nem éreztem benne semmit.
Az iskolában viszont kitűnő tanuló voltam, nem nagyon volt 5-ösnél rosszabb jegyem. De éppen ezért, mindmáig emlékszem arra a különösen megalázó érzésre, amikor kaptam egyszer egy 1-est. Olyannyira mély nyomot hagyott bennem, hogy megőriztem az ellenőrzömet, és néha kéjes gyönyörrel nézegettem.
Miért? Tudom, van ebben valami "perverzió", de a gyönyörérzet már ekkor összefüggött nálam valamiféle deklasszálódás-érzettel, valami olyannal, hogy kizuhanok a normalitás védőhálójából, és belezuhanok egy világba, ahol annak szabályai nem érvényesek. Az 1-es szimbóluma volt ennek a zuhanásnak, a zuhanás lehetőségének.
Mind a mai napig érzékeny vagyok az ilyesféle szimbólumokra, szavakra, hangsúlyokra, és sok BDSM- (vagy egyszerűen szexuális) aktusban ismerem föl a szimbólum-jelleget. Ha jobban belegondolok: voltaképpen mindegyikben.
Sok évig jártam szolfézsra, anélkül hogy különösebb zenei hallásom lett volna, így aztán a csoportban általában én voltam a leggyengébb. Ez csak kellemetlen volt, de nem éreztem benne semmit.
Az iskolában viszont kitűnő tanuló voltam, nem nagyon volt 5-ösnél rosszabb jegyem. De éppen ezért, mindmáig emlékszem arra a különösen megalázó érzésre, amikor kaptam egyszer egy 1-est. Olyannyira mély nyomot hagyott bennem, hogy megőriztem az ellenőrzömet, és néha kéjes gyönyörrel nézegettem.
Miért? Tudom, van ebben valami "perverzió", de a gyönyörérzet már ekkor összefüggött nálam valamiféle deklasszálódás-érzettel, valami olyannal, hogy kizuhanok a normalitás védőhálójából, és belezuhanok egy világba, ahol annak szabályai nem érvényesek. Az 1-es szimbóluma volt ennek a zuhanásnak, a zuhanás lehetőségének.
Mind a mai napig érzékeny vagyok az ilyesféle szimbólumokra, szavakra, hangsúlyokra, és sok BDSM- (vagy egyszerűen szexuális) aktusban ismerem föl a szimbólum-jelleget. Ha jobban belegondolok: voltaképpen mindegyikben.
Comments (7)
Egy Mesterem pl., amikor takarítottam, időnként (nem kiszámítható módon) megcsapkodta a fenekemet a spatulával. Ez nagyszerű megalázás volt, mert váratlanul jött.
full valóságosan pedig már nem.
Sokan valószínűleg azért nem értik (és ezért, hogy egy ilyen blogbejegyzés sohasem fog sok lájkot kapni), mert a BDSM nem mindenkinek függ össze a megalázással, sőt... Számomra viszont ez a leglényegesebb része, és minden annyiban izgató számomra, amennyiben megalázó (természetesen egy szerepjáték keretein belül, nem "valóságosan").
Amikor elmeséltem másnak ezt a történetet, ő sem igazán értette, hogy mi köze van ennek a BDSM-hez.