Mindenkinek válaszolni, mindent megpróbálni elmagyarázni

Mindent megpróbálni elmagyarázni nagyon fárasztó. És sokszor kínos is. Mert vannak dolgok, amikről az ember valóban jobb, ha nem beszél. Azt is mérlegelni kell, hogy az ember ne legyen bántó, vagy legalábbis fölöslegesen semmiképp se legyen az. Aki kommunikál, annak áldozatokat kell hoznia.

Mégis azt hiszem, hogy csakis ez a helyes magatartás.

A levelezéseket le lehet zárni kulturáltan is. A megkeresésekre válaszolni lehet. Az elutasítást meg lehet fogalmazni. Nehéz? Igen, igényel energiát. Át kell gondolni, ha a válasz negatív, hogy miért az, ki kell gondolni pár mondatot, meg kell írni.

És persze jön az alapkifogás: nem vagyok VIP, csak két üzenetem van egy nap.

Ez egy átlátszó szöveg.

Aki meg akarja oldani, meg tudja oldani, hogy mindenkinek válaszoljon. Létrehozhat külön erre a célra egy postaládát. (Öt percnél biztosan nem hosszabb idő.) Várhat egy napot, vagy kettőt. Komoly érdeklődő tud várni két napot, akár egy hetet is. (Komoly érdeklődő 51 évet, 9 hónapot és 4 napot is tud várni, mint az tudvalevő...)

Persze az igazi ellenérv az, hogy "minek?". Ha engem úgyse érdekel a másik, akkor minek fektessek bele akár csak öt percnyi fölös energiát is?

Válaszaim:
1. Mert az épkézláb kommunikációval megtisztelem őt, és ez jó neki is, és nekem is.
2. Mert az indoklás megfogalmazásával magam is épülök, és jobban megismerem magam.
3. Mert az indoklással a másik fél is épül, információkhoz jut. És kevés alkalom van rá, hogy valaki ilyen könnyen jót tegyen valakivel.
4. Mert lehetséges, hogy valamit félreértettem én vagy félreértett ő, és a félreértést tisztázni lehet, amiből akár egy termékeny kapcsolat is kialakulhat.
5. Mert a válaszadáshoz gondolkodni kell, és gondolkodni önmagában is jó.
6. Mert amit nem zártunk le világosan, az kísért minket, és bár nem tudunk róla, megterheli hétköznapjainkat.
7. Mert ha mi kulturáltan kommunikálunk, azzal elterjesztjük ennek a szokását, amit talán beszélgetőpartnerünk is követni fog, és így sok másik (általunk soha meg nem ismert) emberrel is jót tehetünk.
8. Mert ha nem így teszünk, ugyanígy: a rosszat növeljük a világban, és a rossz példával sok (általunk soha meg nem ismert) emberrel is rosszat tehetünk.
9. Mert minden pillanatunkban minden tettünkkel önmagunkat alakítjuk, és nem mindegy, hogy milyen irányba.
10. Mert a tudat, hogy a dolgoknak van formájuk, biztonságérzetet ad.

Nincs kivétel a válaszadás parancsa alól? De. Olyan levélre nem vagyunk kötelesek válaszolni, amelynek eleve nem célja a kapcsolatfelvétel. (Például amikor egy levélírót jól láthatóan maximálisan hidegen hagy a személyünk, és még az adatlapunk pár mondatát sem olvasta el; vagy ha a levéllel valamilyen egyéb, pl. üzleti szándéka van.)

A fönti szabályok és indokok természetesen csak kapcsolatépítési kísérletekre vonatkoznak. Többnyire elég világosan megállapítható, hogy erről van-e szó.