42% szadizmus?
Blogs »
Blog - csicska_boy »
42% szadizmus?
Egy Dom kérésére (aki aztán hosszú levélváltás után egyszercsak indoklás nélkül el is tűnt) kitöltöttem egyszer egy BDSM-tesztet. (Ennek eredményét az adatlapomon elérhetővé teszem.)
Sok hatalmas meglepetés nem ért; tudtam, hogy nagyon vonz a "nem-monogámia", vagyis hogy egyszerre, illetve párhuzamosan több mesternek is a rabszolgája/kiszolgálója legyek, szeretek állattá (kutyává) vagy tárggyá degradálódni, tudtam, hogy inkább szubmisszív vagyok, mint mazochista, és hogy nem vonzanak a játékok a korral vagy a női ruhákkal, az meg a legkevésbé sem, hogy én legyek valakinek egy szex-szerepjátékban az apukája. (Ez utóbbi gondolat bennem inkább a pedofília érzetét keltené, amit maximálisan visszataszítónak találok.)
De a "42% Sadist" eredmény meglepett.
Hogy bennem ennyi szadizmus volna?
Nem jut más eszembe: a szadizmus és a mazochizmus szükségszerűen összefügg. A mazochista is abban leli élvezetét, hogy egy emberi test ki van szolgáltatva valaki kényének-kedvének. Hogy ez az emberi test éppen a sajátom, az szinte mellékes. A lényeg a szituáció, az aktus, a kiszolgáltatottság, illetve az ezzel együttjáró önkény, a szabad játék egy testtel.
A szadizmus egyébként szerintem nem is csak a testiségre vonatkozhat. Lehet valaki lelkileg is szadista, élvezheti mások kínzását.
Van bennem ilyen?
Azt hiszem, van egy cseppnyi. Talán nem 42%-nyi, de határozottan van.
Szeretek játszani. Talán ennyi az egész. És a játéknak olykor része némi fájdalom is, sőt anélkül nem is játék a játék.
Valószínűleg nem is szeretnék olyan emberekkel közeli kapcsolatba kerülni, akik egészen kizárólagosan csak az egyik oldal iránt érdeklődnek. Egy cseppnyi affinitás a "túloldal" iránt szerintem minden jó játékosnak elkél. Csak így tudja átérezni, mit érezhet játék közben a másik, csak így képes reagálni, kommunikálni, igazodni. Sőt csak így képes igazán élvezni is, ami történik.
Sok hatalmas meglepetés nem ért; tudtam, hogy nagyon vonz a "nem-monogámia", vagyis hogy egyszerre, illetve párhuzamosan több mesternek is a rabszolgája/kiszolgálója legyek, szeretek állattá (kutyává) vagy tárggyá degradálódni, tudtam, hogy inkább szubmisszív vagyok, mint mazochista, és hogy nem vonzanak a játékok a korral vagy a női ruhákkal, az meg a legkevésbé sem, hogy én legyek valakinek egy szex-szerepjátékban az apukája. (Ez utóbbi gondolat bennem inkább a pedofília érzetét keltené, amit maximálisan visszataszítónak találok.)
De a "42% Sadist" eredmény meglepett.
Hogy bennem ennyi szadizmus volna?
Nem jut más eszembe: a szadizmus és a mazochizmus szükségszerűen összefügg. A mazochista is abban leli élvezetét, hogy egy emberi test ki van szolgáltatva valaki kényének-kedvének. Hogy ez az emberi test éppen a sajátom, az szinte mellékes. A lényeg a szituáció, az aktus, a kiszolgáltatottság, illetve az ezzel együttjáró önkény, a szabad játék egy testtel.
A szadizmus egyébként szerintem nem is csak a testiségre vonatkozhat. Lehet valaki lelkileg is szadista, élvezheti mások kínzását.
Van bennem ilyen?
Azt hiszem, van egy cseppnyi. Talán nem 42%-nyi, de határozottan van.
Szeretek játszani. Talán ennyi az egész. És a játéknak olykor része némi fájdalom is, sőt anélkül nem is játék a játék.
Valószínűleg nem is szeretnék olyan emberekkel közeli kapcsolatba kerülni, akik egészen kizárólagosan csak az egyik oldal iránt érdeklődnek. Egy cseppnyi affinitás a "túloldal" iránt szerintem minden jó játékosnak elkél. Csak így tudja átérezni, mit érezhet játék közben a másik, csak így képes reagálni, kommunikálni, igazodni. Sőt csak így képes igazán élvezni is, ami történik.
Comments (8)
a tesztkérdések jók, a kiértékelésen lehetne mit dolgozniuk, de csatlakozom Risleyhez, hogy még mindig ez a legjobb.
ha kitöltöm, akkor én az 50 százalék alatti dolgokat nem veszem figyelembe magamra nézve. évente-félévente ki szoktam tölteni, és most már inkább a változás tendenciáját figyelem. mert magamnak az az érdekes.
(Közben látom, szépen megcsonkították a bejegyzést. Kár.)