Embernek maradni

(Reaction to: Író vigyázz)

Hatalmas lelkesedéssel regisztáltam ide nem is olyan règen. Szeretek írni,szerettem írni. Örültem a kapcsolódásoknak ès örültem a hozzászólásokban rejlő gondolatcserèknek.

Szabad prèdakènt kerültem az oldalra,ami azóta megváltozott. Ès itt jött a fekete leves.

Az, hogy a fèrfi levèlíróim egy rèsze el sem olvasta az adatlapom,kevèsbè zavaró volt ès bármennyire is szint alatt volt egy-kèt levèl,mègsem olt bántó,vagy sèrtő.

Azonban a hölgyektől kapott levelek közt akadt olyan,aki a sorok között pontosan odacsapott,ahol az a legjobban fáj.

Amikor egy pár invitált harmadiknak,de èn inkább a Domom mellett kapcsolódnèk másokhoz,valamièrt egyből a Domom lett támadva. Ismeretlenül is tènykènt közölve velem,hogy csak ki vagyok használva,hogy nem èn vagyok neki az egyetlen.

A másik ez a kamuprofilozás,ami egy ponton èrthető fentartás,ameddig nem megy át zsarolásba.....

Ha nem kapcsolok kamerát,nem vagyok igazi,ha nem adom meg a telefonszámom,kiírja,hogy kamu vagyok stb.

Persze semmi személyes,de elveszi az ember lányának kedvèt a blogolástól,vagy a pixitől. Ès ez nem a Lanának jelenthető tartalom,mert nyilván nem fogok minden lelkemre vett hülyeség miatt jelentgetni.

De attól mèg bántja az embert. Tudod amikor blogot írok,èn azt annak a mèlysègèvel igyekszem átadni a kedves olvasómnak. Egy apró darabja a lelkemnek. Nem jó èrzès,ha rátaposnak.

Ès az írónak ,bár valóban van felelőssége az írás tartalmát tekintve,mègis elsősorban cèltáblává válik a komment szekcióban,vagy a levelekben..

Természetesen a vèlemèny szabad. Ès egyènfüggő,kinek mi a tűrèshatára.

Az enyèm fogy. Már nem akarok minden ábrándot,fantáziát megosztani.

Az eddigi pixis szemèlyes találkozóim előtt alig használtam szűrőt. Hallgattam az ugyn. Női megèrzèseimre.

Ès nagyon pozitív ès èrtèkes találkozókat tudok magam mögött.

Egy ideje viszont csak a gondolattal játszom. Nem a jelentkezők tüntek el,hanem a vágy az ismeretlen iránt.

Elgondolkodtató,hogy ha egy levèllel ekkorát lehet hasítani az ember lelkèből,akkor az szemèlyesen mekkora sebet ejthet.

Nem vagyok mazohista,nem èlvezem ha fáj. Pláne ha a lelkembe gázolnak.

Az pedig rejtély számomra,hogy mièrt elsősorban a női társaimtól kapom ezt.

Ez az èn kèpem arra,mièrt írok kevesebbet,mièrt húztam egy láthatatlan falat már a bemutatkozásomban is.

Nem tudom mennyire tudatos bennem ez a kialakított vèdelmi zóna,de elgondolkodtató,hogy nem èn húztam ezt a falat,hanem azok,akik minden lelki tusa nèlkül felböfögik magukból a gondolataikat,vèlemènyüket,bele sem gondolva abba,hogy a blog írója is èrző emberi lèny.

Sub vagyok minden porcikámban. Ès ember mindenek felett!