Őseim generációjának bűne

Ismét esélyt adtam és megerősítést kaptam. Igen gyakori jelenség. Ezért vannak a szabályaim, de hát hibázom, én is. Ezt majd leveri rajtam akinek jogában áll.
Valamilyen oknál fogva gyakori jelenség az eltűnés. Jön a nagyot mondó határozott ismerkedős beszéd, az én vagyok a nagy domináns... aztán a nem tudom, a nem értem én se, majd a tiltás és eltűnés. Ahelyett, hogy bocs, de mégsem. Ahelyett, hogy tiszteljen! Milyen jellemrajz ez?
Kedveseim, akik az én generációmat a világra hoztátok! Mondjátok, miben más a nevelésetek? Miért lehet, hogy titetet imádlak, tisztellek és köztetek találok mindig szerethetőt, de a gyermekeitek, akik közt találnom kellene, sorra csalódást hoznak?