Esettanulmányok 7. /2.

Elkapta a hajamat, morogva mentem vele. Egy cseppnyi szabad akaratom nem tudom érvényesíteni itt, és ez nagyon bosszant.
- Tudod, sok szolgát törtem már be. Legtöbbjük eleve élvezte az alárendelődést, mások pedig rövid idő alatt eljutottak oda, hogy élvezzék… Te azon kevesek egyike vagy, akit napról napra újra meg kell törnöm, hogy engedelmeskedj. Kiharcolod a verést! Tudod, mi vagy te?
- Makacs? – Maga felé fordított és úgy pofon vágott, hogy kissé felrepedt az ajkam és megéreztem a vér ízét a számban. Kezét a lábam közé tolta, erőszakosan belém nyomta két ujját, majd a nedvektől csöpögő kezét az arcom elé emelte.
- Mazochista.
- Badarság! Én nem va…. – újabb pofon csattant, majd a lépcső korlátjára hajtotta a fejemet és ismét belém erőszakolta az ujjait. Kettőt, hármat, majd szép lassan az öklét próbálta beerőltetni. Felnyögtem, de nem érdekelte.
- Ne… kérem! – Hirtelen teljes erőből betolta a kézfejét, sikolyomat hallva Helena a lépcső tetejéhez sietett és lenézett. Ujjaim elfehéredtek, olyan erővel szorítottam a korlátot, lábaim remegtek az izgalom és a fájdalom elegyének hatására. Ekkor Uram kirántotta a kezét, amit egy újabb sikollyal nyugtáztam.
- De! – A hajamat el sem engedte, ismét maga után vont, és a lépcsőn botorkáltam felfelé mellette. Láttam, hogy rózsaszínes nedvesség folyik végig a combom belsején. Az emelet jobb oldalán nyílt a padlásfeljáró. Úrnőm kitárta az ajtót és előrelépett, Urammal követtük Őt. A padláson meleg volt, beszűrődött a tavaszi nap fénye a tetőablakon. Láncok lógtak a mennyezetről és több tíz méternyi kötél volt feltekerve és szögre akasztva a padlástér oldalában.
- Ez az én birodalmam. – mondta az Úrnő – Tudod, hogy mi a shibari?
- Igen Úrnőm!
- Helyes! Ma ebben lesz részed. Feküdj hasra.
Mindig is tetszettek a kötözéses technikák, művészinek és erotikusnak tartom, de sajnos sosem volt lehetőségem egyik oldalról sem kipróbálni. Helena fürge ujjakkal tekerte a kötelet a könyökeim fölé, azokat egymáshoz igen szorosan közelítve.
- Emeld meg a csípőd, a térdeiden támaszkodj. – megtettem.
A hosszabb kötél most a csípőmön futott körbe, és a combjaim körül is elvezette őket. A derekam és a fenekem találkozásánál egy csomó keletkezett, könyökeimet ehhez közelítve húzta egyre feszesebbre a kötést. Felsőtestem kissé megemelkedett, Gábor térdeivel a mellkasomat megtámasztotta, hogy Helena könnyebben köthesse meg a csomót. Az arcom a sliccén pihent és éreztem keményedő férfiasságát alatta. Ezt követően a bokáimra került kötél, melyeket szintén a derekamon megkötött csomóponthoz erősített és egyre szorosabbra húzott. Csípőm még a földön, de amikor megemelkedtek a térdeim is, felnyögtem, testem ívben megfeszült. Térdeim önkéntelenül kisebb terpeszbe nyíltak szét. Ekkor a hajam következett, belefonta kötelét és azt is ugyanahhoz a ponthoz vonta, arcom megemelkedett és egyenesen Gábor szemeibe néztem. A csuklóim még szabadon voltak, tenyereim a farpofáimon pihentek. Gábor óvatosan kibújt alólam és amint az alátámasztásom megszűnt kötelékeim a bőrömbe vájtak. Megpróbáltam kiszabadulni kényszeredett helyzetemből, de minden mozdulatom csak újabb fájdalmat keltett feszülő tagjaimban. Helena ekkor a vállaim és a mellkasom előtt vezette el a következő kötelet és azt is a derekamhoz vonta, ezzel kissé enyhítve a könyökeimre ható erőt. Testem felett megcsörrent egy a mennyezetről lógó lánc, kicsit pepecselt vele, majd Gábor egy távolabbi csigával elkezdett felhúzni a földről. Nagyon lassan csinálta, hogy legyen időm megszokni a pozíciót, sajnos minden tiltakozásom csak fájdalmat generált így bár nagyon nehéz volt, próbáltam nem ellenállni testem feszülésének és lazítani. Mikor már csak a csípőm érte a talajt, könnyek peregtek le az arcomon. Kezeim a fenekemet markolták és körmeim a farpofáimba vájtak szorításomtól. Gábor tovább tekerte a csőrlőt a testem pedig felemelkedett a földről és egészen szemmagasságig meg sem állt. Mozdulni nem bírtam, könnyeimmel küszködtem.
- Kérem Úrnőm, ez nagyon szörnyű. Enyhítsen rajta… kérem…
Helena végigsimította az arcomat, megcsókolta a homlokomat és így szólt.
- Szokd. Sokáig leszel itt. Szeretek gyönyörködni a művemben. És ilyenkor az Úr is szeret elszórakozni az alanyommal. Tied a lány, drágám! – fordult Gáborhoz.

Gábor közelebb lépett, és egy fekete kendővel bekötötte a szemeimet. A számba tömött valamit, ami tippjeim szerint egy pamutdarab, talán fehérnemű lehetett.
- Ki ne merd köpni, semmilyen körülmények között.
A világ sötét és néma volt körülöttem percekig, csak a láncok halk csörgését, a ficergésem által keltett zajokat hallottam. Könnyeim közben kezdték eláztatni a szemkötőt mialatt azon járt az eszem, hogy lehet, hogy még ebben a szorult helyzetemben, ebben az égető, feszítő fájdalomban is átjár az izgalom. Hogyan jutottam idáig?! Alig egy hete még az irodámban interjúztattam a titkárnői pozícióra jelentkezőket és szolgafiúkat kutattam, most pedig kifeszítve csüngök egy otthonomtól távoli ház padlásának gerendáiról és….
Gondolataimat egy éles, a combjaim között lesújtó ütés térítette más mederbe, és a pamutdarab mögül elhaló sikoly tört fel a torkomból. Testem összerándult, miközben térdeimet próbáltam összébb zárni, az összes kötél a húsomba mélyedt. Nem tudtam eltakarni sajgó ölemet. A következő ütés ugyanoda érkezett, hangjából és a fájdalom jellegéből korbácsra tippeltem. Folyamatosan záporoztak az ütések szeméremtestemre. Kétségbeesett rángatózásom csak tovább fokozta kínjaimat, de nem bírtam mozdulatlanul kiállni a kínzást. Lassan sikerült kilöknöm a számba tömött rongyot.
- Elég, elég, ezt nem bírom tovább! Kérem, kérlek, ne gyötörjetek így! Ez kegyetlen!
A pamutdarab azonban ismét a számba került és ezúttal bele is kötötték. Egy szó nélkül folytatódott kínzásom. Fogalmam sincs meddig lóghattam ott mire abbamaradtak az ütések. Hallottam, hogy nyílik a padlásajtó és fogvatartóim elhagyják a színpadot. Otthagytak….
Az idő telt, a némaság állandósult. Nyögéseim, a lánc csörgése és hangos sóhajaim betöltötték a meleg padlásteret. Tagjaim teljesen elzsibbadtak, sosem éreztem még ilyen fajta fájdalmat. Idővel sikerült mozdulatlanná válnom és bár így is rendkívüli kín járt át, legalább a kötél bőrömön való súrlódása megszűnt. Láttam a kendőn át, hogy egyre sötétedik a tér, megy le a nap. Ekkor már több óra is eltelhetett, hogy a padlásra vonszoltak. Lassan elszenderedtem. Hogy miként sikerült ebben a helyzetben álomba merülnöm, azt a mai napig sem tudom megmagyarázni, de csak is így történhetett. Iszonyú hosszú volt az éjszaka, félig ébren, félig álmodva, időnként izmaim erős tiltakozásától szenvedve, sírva, máskor önkívületben töltöttem ezeket az órákat. A következő tiszta emlékem az, hogy egy határozott kéz a lábam között matat és ujjai a puncimba tolakszanak. Felnyögtem. Pár percnyi lassú izgatás után már az egész nemi szervem érezhetően lucskos volt.
Kissé lentebb eresztettek a köteleken, így csípőmagasságban csüngtem. Kivették a számból a rongyot és Gábor hímvesszeje tolakodott a helyébe. Igyekeztem minél ügyesebb lenni, nyelvemmel rásegítve izgattam őt. A köteleimnél fogva tövig a farkára húzta a számat, majd hátrébb tolt, hogy levegőhöz jussak. Közben a lábam között Helena keze tovább dolgozott. Mikor már kezdtem izgalomba jönni, abbahagyták mindketten és leengedtek a földre. Helena kioldozta a köteleket, Gábor pedig óvatosan átmasszírozta zsibbadt testemet. Nehezen nyertem vissza józan gondolataim, egy földöntúli lebegés uralt. Helena fejemet az ölébe vonta és végigsimította az arcom.
- Jó reggelt pimaszka. Nem tudom, mennyire ismered ezt a kategóriát, de te határozottan beletartozol. És amiért ide jöttél, a kérdésed… azt hiszem már megkaptad a választ. – mondta nyugodt hangon.
- Nem értem… mit jelent számotokra, hogy pimasz vagyok? – kérdeztem értetlenül.
- Annyit, hogy élvezed, ha pofátlanul visszaszólhatsz, szándékosan harcolod ki vele a bosszút, így elégíted ki a mazochista vágyaidat. Anélkül, hogy kimondanád őket. Anélkül, hogy tudnál a létezésükről. Most már tudsz.
Elgondolkodtató. Még percekig feküdtem így az ölében, gondolkodva szavain. Gábor közben elpakolta a köteleket, láncot. Hozott egy köntöst és óvatosan felsegített majd rám adta. Együtt, egyenrangúként hagytuk el a padlásteret.