Gyász

Kiírom a fájdalmamat, mert jobb lesz, ha ezt teszem.

Gyász van a lelkemben. Nehéz most a szívem és a lelkem.

Anya ma 1 éve hagyott itt.:(
Reggel még semmi baja nem volt, este történt meg, hogy rosszul lett.

A történet, habár nehéz úgy írni, hogy a könnyeimtől nem látok.
Reggel elmentem a munkába, Anya még mondta, hogy Fincó, ne hagyd itthon a kajádat. Délután hazaértem még akkor a fiam is itt volt. Elmentem pancsolni és a fiam veri nagyon a fürdőszoba ajtót, hogy " Anya, Anya, gyere ki, a Mamával valami baj van."
Kirobbantam a fürdőből és azt láttam, hogy Anyának habzik a szája.
Első hülye kérdésem az volt, hogy "mit ettél, mivel rontottad el a gyomrod?"
Válasza. Tejfölt ettem és ennyi volt az utolsó beszélgetésünk.
Félperc alatt magamhoz tértem és szóltam a fiamnak, hogy hívd a mentőket, Mamának infarktusa van.
A mentő kiért 10 perc alatt. A dokinő mondta, hogy helyes volt a feltételezésem.

A többit nem részletezném, hogy mi volt a lakásban. Mikor ki lettem tiltva a szobából, hogy ne menjek be és kint őrjöngtem, hogy bemenjek a fiam csillapított le. Itt nőtt fel úgy mond a kicsi fiam aki már 20 éves. Karakánul ott volt mellettem, később omlott össze ahogy Én is.
Nah csapongtam.
Anya be a mentő autóba, szirénázás végig a városon.(Innentől kezdve rosszul vagyok fizikailag, ha meg hallom a mentő szirénázását.)
Megvolt a műtét. Sikerült!! Ez volt hajnal kettőkor. Bementem Anyához és megfogtam a kezét és dumáltam hozzá. "Megfenyegettem", hogy nehogy itt merjen hagyni, mert mérges leszek Rá. Egy mosoly az arcán és egy finom kéz szorítás volt a válasza.
Doki kitessékelt, hogy pihennie kell.
Hajnal 5 óra telefon hívás......................Anya elment, mert feladta a küzdelmet a szíve.:((

Összeomlás lelkileg. Talpra állás a fiam miatt, mert láttam rajta, hogy nagyon megviselte, ahogy Engem is. Erősnek mutattam magam. Azt nem tudta, hogy utána éjjelente sírva aludtam el. Neki hál isten nyugodt álma volt. Tudom, mert Velem volt utána még két hónapig.

Ennyi.