Lovaglós terápia

Szeretem amikor lovagolsz. Csak úgy csillog az a szép okos szemed. Ilyenkor mindig elgondolkozok milyen szerencsés vagyok az életben. Fortuna kegyeltje...

Persze az első cirka négy évtized szopás volt. Többnyire átvitt értelemben, de néha fizikálisan is volt benne részem. Pár alkalmat leszámítva kitörölném az elmémből őket. Főleg azt a kurva erdős emléket. Nagy volt a pofám és a páromat belevittem. Akkor rájöttem a szex közel se minden.

De most itt vagy nekem. Csillog a szemed és a mellkasomba mélyeszted mind a tíz karmod. Lassan elfordítod a fejed, és a lovaglópálca felé biccentesz.

Rendben. Ha már lovacskázunk akkor maxoljuk ki az élvezeteket.