Biztonsági szó

A legtöbb pár, akik érdeklődnek a BDSM világa után a játékok során használnak egy úgynevezett biztonsági szót, ami biztosítja Őket arról, hogy a játék nem csap túlzásba, és mindkét fél végig a komfort zónáján belül maradhat. Szofi és köztem is ez volt a helyzet, már a kapcsolatunk elején leszögeztük, hogy a sárgaborsó lesz a szavunk, amit az ilyen helyzetekre használunk majd, ha kimondom ezt a szót, akkor abba fog hagyni mindent, bármiről legye is szó.

Nagyjából hat hónapja voltunk együtt, mikor először eljutottunk a szó használatához. Szofi egy pár nappal korábban meg is jegyezte, mikor a Margitszigeten sétáltunk, hogy meglepően jól bírom a fájdalmat, mert egyszer sem használtam a biztonsági szót. Elmondtam neki, hogy sok minden, amit csinált esett a komfort zónámon kívül, mentálisan és fizikálisan egyaránt, de mindig azon vagyok, hogy ne használjam a szót, így megőrizve a dinamikánkat. Itt csak mosolygott, de valahogy azt is éreztem, hogy mintha tesztelni akarná, hogy mik a határaim.

Pár nappal később pedig el is érkezett a teszt. Szofi tudta, hogy a verbális megalázás, fizikai fájdalom nem ellenfél számomra, azonban amit kért, az már meghaladta a képességeim. Még világos volt odakint, a lemenő nap sugarai besütöttek Szofi hálószobája ablakán. A hátán feküdt az ágyon, teljesen meztelen volt. Rajtam sem volt semmi más, csak egy rózsaszín női bugyi, és az erényövem. Szofi halkan lihegett, még érezte az orgazmusa utóhatását, de már elengedte a hajam, hagyta, hogy a nyelvem elvegyem a puncijától.

— Ügyes voltál — mondta, miközben a hajába túrt — nagyon is ügyes. Talán, még egy kis jutalmat is érdemelsz.

— Köszönöm — feleltem, és rögtön reménykedni kezdtem. Szofi úrnő minden szombaton kiengedett az erényövből, és néha nem túl kellemes módon ugyan, de hagyta, hogy elélvezzek. Nem sokkal ez előtt azonban megajándékozott az első kisebb erényövvel, és azt mondta, hogy könnyebben megszokjam, jobb, ha nem vesszük le, így a legutóbbi szombati kielégülés elmaradt. Ritkán volt persze, hogy hétköznapon csak úgy hagyott elélvezni, de reménykedtem benne, hogy esetleg megszánt, és tényleg olyan jó volt az orgazmusa, hogy hagyni fog elélvezni.

A reményeim hamar szertefoszlottak azonban. Láttam, ahogy Szofi felismeri a reményt az arcomon, de ahogy a ketrecben mozgó péniszemre vándorolt a tekintete, nevetni kezdett:

— Remélem, ilyen butaságban azért nem reménykedsz — mondta kuncogva. — Nem, nem ilyen jellegű lesz a jutalmad. Valami egészen más jutott eszembe, amit már egy ideje ki akartam próbálni Veled.

Valószínűleg itt is látta a tekintetem, látta, ahogy a remény félelemmé változik. Szofi előszeretettel mondta, hogy van számomra egy kis meglepetése, jutalma, csak azért, hogy utána fájdalmat okozzon.

— Ne aggódj — mondta, az arcomat látva — most tényleg jutalomban fogsz részesülni. Még jobban imádhatod a testem. De előbb, hozz be egy pohár vizet nekem! — felpattantam és a konyhába siettem, ahol egy poharat tele töltöttem vízzel. A test imádat sem jelentett feltétlenül jót Szofinál, a legutóbb, mikor megkérdezte, hogy szeretem-e a testét végig kellett Őt nyalnom, miután futni volt a Margitszigeten.

— Itt a vized, úrnőm — mondtam, és a kezébe adtam a vizet, miközben az ágy mellé térdeltem. Szofi szinte egy húzásra itta meg az összeset, majd feltérdelt az ágyra, és a szemembe nézett. — Most pedig, jöhet a jutalmad — mondta, a poharat pedig a lába közé helyezte és...

Pisilni kezdett.

Szofi általában sok vizet ivott, de közvetlenül mielőtt átértem hozzá ért haza a Margitszigeti futásról, ahol alaposan leizzadt. Ez látszott is, mert futás után mindig sötétet és, ha lehet így fogalmazni sűrűbbet pisilt. Bár még sosem láttam az ágyon térdelve pisilni, éreztem már ezt a szagot a nyitott WC ajtón kiáramlani, és éreztem már a pisije ízét is, hiszen volt már rá példa, hogy a mosdó használata után – hogy spóroljunk a WC papírral – rögtön ki kellett nyaljam a punciját.

Ámulva néztem, ahogy tele pisili a poharat, és közben az arcára pillantottam. Dús, fekete haja már elkezdett kijönni a copfjából, és pár tincs belógott a zöld szeme elé. Ahogy a pohárra nézett kivillant a szokatlanul hegyes, hófehér szemfoga az amúgy zárt mosolya mögül. Nagy sóhajjal fejezte be a pisilést, majd rám nézett.

A lelkem mélyén tudtam, hogy mit fog mondani, de nem mertem elhinni, hogy mit fog mondani. Nem mertem belegondolni, hogy mit fog kérni tőlem. Reméltem, hogy nem fog megszólalni, hogy nem fogja kimondani, hogy nem mondja azt:

— Idd meg — mondta. Kedvesen, mintha egy ajándékot adna át, úgy mondta, miközben a poharat felém tartotta. A vizelet benne sűrű volt, és erős szagot árasztott. Nem mozdultam, csak térdeltem az ágy előtt. — Idd meg — mondta újra, ez úttal kicsit határozottabban, de még mindig kedvesen. Bambán kinyújtottam a kezem, és elvettem tőle a poharat. A vizelet benne büdösnek hatott és meleg volt.

— Nem... — motyogtam, alig hallhatóan.

— Gyerünk! — mondta Szofi, most már kicsit ingerülten — Szolga! — kiabált rám, pedig ritkán szólított így, leginkább ha olyan társaságunk volt. — Azt mondtam, hogy igyál!

Nagy levegőt vettem. Remegő kézzel emeltem a számhoz a poharat, de nem bírtam rávenni magam, hogy igyak belőle.

— Szolga! — mondta Szofi, most már remegő hangon. Éreztem az idegességet és a haragot a hangjában, és megijedtem. Egyszer, nagyjából 2-3 hónappal ez előtt az egyik bikája szakított vele, és kövérnek nevezte Őt. Utoljára akkor láttam ilyen dühösnek, és eszembe jutott, hogy ez után két napig alig bírtam ülni, úgy fájt a fenekem. Szofi szokása volt, hogy bárki dühítette is fel, a bikái, kollégái, olyankor engem vert el, hogy a dühöt levezesse.

A hangjától görcsbe rándult gyomorral a számhoz emeltem a poharat, és egy nagyon pici kortyot a számba vettem. A meleg pisi íze teljesen kiborított. Amíg csak a cseppeket kellett lenyalnom a puncijáról nem volt vele gond, de így, a pohárral a kezemben egy teljesen más élmény volt.

— Ne haragudj Úrnőm – mondtam neki —, de erre nem vagyok képes.

— Szolga — mondta Szofi, most már láthatóan nagyon dühösen. — Azt mered mondani, hogy undorítónak találsz engem? Hogy nem örülsz az ajándékomnak? Most azonnal idd meg a teljes pohárral — mondta, az utolsó pár szót igazából csak sziszegve a fogai között.

— Sárgaborsó. — mondtam.

Egy ideig csend volt, talán egy percig is, nem tudom. Szofi szeme szikrákat szórt, miközben felállt az ágyról. Kibontotta a haját, és felvette a köntösét. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Nem beszéltük meg konkrétan, hogy mit kell csináljunk, ha kimondom a biztonsági szót, és kapcsolatunk fél éve alatt még egyszer sem mondtam ki. Nem is igazán tudtam, hogy mikor van vége a „játéknak”, hiszen tulajdonképpen mikor Szofi lakásán voltam, akkor végig a szolga szerepben kellett lennem. Vártam, hogy Szofi mondjon valamit, csak fogtam a kezemben bután a pisivel teli poharat és térdeltem az ágy előtt.

Szofi végül letérdelt az ágy mellé, közel hozzám, és rám tette a kezét. Még mindig térden állva felé fordultam, a jobb kezemben a pohárral. Közel hajolt hozzám, rám nézett és halkan, finoman megkérdezte:

— Sárgaborsó?

— Sajnálom — feleltem. — Ki kellett mondanom, mert —

A mondatot már nem tudtam befejezni. Szofi minden előzetes figyelmeztetés nélkül gyomron vágott. Bár Szofi elég apró termetű volt a maga 160 centijével, ráadásul a 48 kilóját még csak izmosnak sem mondhattam volna, a heti két konditermi edzés és az önvédelmi tanfolyamok, amiken részt vett érezhetőek voltak az ütésében. Az ütés erejétől elejtettem a poharat, ami darabjaira tört, a tartalma pedig az egész hálószobát elárasztotta. Szofi felpattant, és először én is így akartam tenni, de rájöttem, hogy hiba lenne.

— Sajnálom Úrnőm! Feltakarítom, én csak —

De ezt a mondatot sem tudtam befejezni, mert Szofi a bal kezével megfogta a hajam, és egy hatalmas pofont adott.

— Takarodj — mondta, és a hangja jéghideg volt — vedd fel a ruháid, és menj haza!

— Feltakarítom a...

— Menj! — kiáltott rám élesen — majd én eltakarítom ezt.

...

Volt, hogy Szofi egész nap nem válaszolt az üzeneteimre, és az sem volt idegen, hogy napokig nem találkozunk. De mióta ismertem Őt nem volt olyan, hogy több napig nem írt. Az eset kedden történt, és se szerdán, se csütörtökön nem adott jelet magáról. Az erényöv kulcsai nála voltak, így bíztam benne, hogy előbb-vagy utóbb válaszolni fog. A hétvégéket általában nála töltöttem, pénteken munka után odamentem, és hétfőn reggel tőle indultam dolgozni, gondoltam, hogy most sem lesz másképp, de pénteken kettő órakor még mindig nem kaptam tőle választ.

Még telefonon aznap nem hívtam, de sejtettem, hogy felesleges, mert az eset óta csak kinyomta a hívásaim. Ha százszor nem kértem tőle bocsánatot, akkor egyszer sem, és ezeket az üzeneteket is csak elolvasta, de nem válaszolt.

„Sajnálom Úrnőm. Meg kellett volna innom, rossz szolga vagyok. Nem akarlak zavarni, kérlek írd meg, hogy átmehetek-e hétvégén.” – ezt írtam neki utoljára, csütörtök este.

Az asztalomnál ültem, ebéd után nem sokkal, mikor hallottam, hogy írt nekem. Tudtam, hogy Ő írt nekem, mivel a telefonom más hangot ad ki olyankor. Felkeltem a székemből, és bezártam az ajtómat, majd gyorsan meggondoltam magam, és kiszóltam az asszisztensemnek, hogy dolgozom, senki ne zavarjon, ne nyissanak rám.

Csak ez után mertem ránézni a telefonra.

„Este 9.” — írta.

...

Este 9 előtt 20 perccel már a háza előtt voltam, és vártam. Sok ember biztosan virágot vitt visz a szerelmének egy vita után, de nekünk más volt a dinamikánk. Szofi ugyan jó módú családból érkezett, nem kellett dolgoznia az egyetem mellett és igazából minden szükségletére kapott pénzt a családjától, mégis: sosem volt elég. Már kapcsolatunk elejétől kezdve tisztelet díjat fizettem neki a puszta tényért, hogy az úrnőm, ahogy fizettem neki az orgazmusaimért és büntetésből is. A findom Szofi éltető eleme volt, és számomra is még izgalmasabbá tette a kapcsolatunk dinamikáját. Éppen ezért, mielőtt megérkeztem volna felvettem 200.000 Ft készpénzt, és egy borítékba tettem, remélve, hogy ezzel ki tudom engesztelni őt.

Pontban kilenckor csöngettem fel, kérdés nélkül beengedett a kapun – feltételeztem, hogy az ablakból látta, hogy én vagyok. Fellépcsőztem hozzá a második emeletre, de kopognom nem kellett, az ajtó résnyire nyitva állt. Bementem, és mielőtt az előszobából tovább léptem volna levetkőztem. Sokáig dolgoztam – mint pénteken általában – így munka után már nem mentem haza. Sejtettem, hogy nem lesz időm hazamenni – feltéve, hogy Szofi megengedi, hogy átmenjek hozzá -, így már reggel női bugyit vettem fel. Az előszobában levettem magamról mindent, leszámítva a bugyit és az erényövet. A telefonomon bekapcsoltam a ne zavarjanak funkciót, és a zakóm zsebében hagytam, csak a borítékot vettem ki.

A borítékkal a kezemben bementem a nappaliba, ahol rögtön letérdeltem, és térden csúszva mentem el Szofihoz, aki a szőnyegen állt. Sejtettem, hogy önmagában a pénz nem lesz elég, hogy kiengeszteljem, hanem valami más büntetésre is számíthatok, mert Szofi a platformos, vasalt orrú bakancsát vette fel. A fekete, lakkozott bakancson kívül csak a rózsaszín fehérneműje volt rajta.

— Üdvözöllek Úrnőm — mondtam, és térden állva megcsókoltam a bakancsát, majd két kézzel átnyújtottam neki a borítékot. Elvette, a tartalmát kivette belőle, a borítékot pedig összegyűrte és a földre dobta. Hallottam, hogy számol, majd sóhajt egyet.

— Nem úszod meg ennyivel. — mondta, és leült a kanapéra. Elvett az asztalon lévő cigarettatálcából egy száll cigarettát, meggyújtotta és intett. Leültem a kanapé mellé, és a fejemet hátra hajtottam, a számat kinyitottam. Szofi dohányzott, és bár rendszeresen rágyújtott, többnyire hamutartót használt, néha azonban, ha olyan kedve volt a számba hamuzott.

— Nos — mondta — megbántad?

— Igen Úrnőm — mondtam. Volt időm gondolkozni, és tudtam, hogy mit fogok mondani — a tested egy kincs, és minden érintésed aranyat ér számomra.

Elmosolyodott, és felém hajolt. Kinyitotta a száját, és beleköpött a számba, majd hamuzott egyet.

— Sárgaborsó — mondta. — Elfogadom, hogy kell egy biztonsági szó. Nem akarlak olyasmire kényszeríteni, amit semmiképpen nem akarsz megtenni. De azt gondolom — mondta, és közben egy hosszú slukkot szívott a cigiből —, hogy a kapcsolatunk dinamikájába ez nem illik bele.

Hamuzott.

— Úgy értem, ha csak úgy bármikor azt mondhatod, hogy valamit nem akarsz megtenni, akkor nem is vagyok az Úrnőd, nem igaz? Ezért a következő a javaslatom: ha bármikor kimondod a biztonsági szót, akkor bűnhődni fogsz érte. A következő hétvége nem arról fog szólni, hogy szórakozunk, mint szoktunk, hanem arról, hogy megbűnhődsz.

Hamu.

— A büntetésed mindig ugyan az lesz, hogyha kimondod a szót. Először is, fizetsz nekem 200.000 forintot, mint most. Kevesebbre gondoltam eredetileg, de jó szolga vagy, és rendesen fizettél. Másodszor, fel foglak akasztani a kampóra a hálószobában — mondta, és a fejével a háló irányába intett. A nagy méretű hálószobában az ággyal szemben volt egy rózsaszínű ketrec, amibe néha bezárt, ha haragudott rám, a ketrec mellett pedig egy kampó a mennyezetben, amiről egy kötél lógott, rajta egy karabinerrel. Ha éppen kedve volt megkínozni, akkor a kötélre akasztotta a bilincsem. Persze, nem holmi gagyi bilincset, amit minden szex shopban árulnak, hanem rendes, rendőrségi bilincset.

— Köszönöm Úrnőm — motyogtam, miközben a szám tele volt hamuval.

— Ez nem minden! Fel foglak akasztani, és utána leveszem az erényöved, de ne is álmodj róla, hogy elélvezhetsz! Amiért kimondtad a szót, a mostanin és a következő hétvégén elmarad az elélvezés. Csak azért veszem le, hogy szét tudjam rúgni a golyóid.

— Köszönöm Úrnőm...

— Majd, ha már úgy ítélem meg, hogy elég feketék a golyóid, meg is foglak korbácsolni. Ha azzal is megvagyok, akkor jön az igazi büntetésed. Kasztrállak.

A szó hallatán nyeltem egyet. Próbáltam nem köhögni a hamutól, hogy ne dühítsem fel jobban, de a remegésem észre vette, és nevetni kezdett.

Kasztrálni fog. Szofi egyik kedvenc játéka, amit csak különleges alkalmakkor használ egy kasztrátor volt, amit egyenesen Németországból rendelt. Az eszközt eredetileg a mezőgazdaságban használják fiatal juhok, kecskék ivartalanítására, de az övé egyedileg készült, fényes rózsaszín színben. A működése egyszerű: az eszköz kifeszít egy gumi gyűrűt, melyet az állat, esetünkben az én herémre húz Szofi, majd elengedi a kart. A gyűrű összerándul a herék felett, elzárva azokban a keringést, amik így 3-4 nap múlva leesnek.

Persze, Szofi célja nem a tényleges kasztrálás volt, és nem így úgy használta, ahogy a könyvben az meg van írva. Az Ő eszköze egy játék, melyet hasonló érdeklődésű nők használnak, így a gumikarika sem ugrik össze olyan szorosra, hogy maradandó kárt okozzon, pusztán csak annyira, hogy fájdalmat okozzon – méghozzá nagy fájdalmat. Szofi kedvenc módszere az, hogy 1-1 gumikarikát húzzon a golyóimra, így azok szeparálódnak egymástól, kidagadnak és könnyen el tudja verni őket.

A leghosszabb idő eddig, amíg rajtam volt a gumi 2 óra volt, mialatt Szofi egy barátnőjével szexelt. Életem legfájdalmasabb két órája volt, de sajnos Szofi ritkán tud elélvezni olyankor, ha egy nő nyalja ki – nyilván, ennek inkább pszichés okai vannak – így bármennyire is izgatónak tartja a hölgyet, csak úgy tud elélvezni, ha közben folyamatosan erős fájdalmat okoz nekem.

— Kasztrálni? — kérdeztem motyogva, a számban továbbra is a hamuval.

— Ne aggódj — mondta Szofi, aki úgy nevetett a félelemtől remegő hangomon, hogy könny szökött a szemébe — nem foglak kasztrálni. Nos, ha szerencséd van, akkor nem. A terv az, hogy miután megverlek elmegyek bulizni, ahogy péntek este szoktam, és felszedek egy fickót. Ha hazaértünk, akkor a fickó jó alaposan meg fog engem baszni. Abban az esetben, ha el tudok élvezni, és az elélvezésem kielégítő, de csakis ebben az esetben, leszedem rólad a gumit, és, ha szerencséd van, akkor ez az egész nem tart tovább 6-7 óránál. Ebben az esetben a golyóid meg fognak maradni. Ha viszont a bika nem tud kielégíteni, vagy nem is találok senkit, hát...

Nevetett. Nem mertem megmozdulni sem, míg fölém hajolt, és ismét a számba köpött.

— És mostantól mindig ez lesz. Minden hétvégén ez fog történni, ha azon a héten ki mered mondani a szót. Ha pedig a büntetés közben ki mered mondani, akkor vége. Ha ki mered mondani közben, akkor kidoblak és soha többé nem látsz engem. Megértetted?

— Igen Úrnőm — motyogtam.

...

Szofi a kötél magasságát úgy állította be, hogy pont lábujj hegyre kelljen állnom, különben a bilincs bevágott volna a csuklómba. Az erényövem az ágy melletti szekrényen volt, egy pohár folyadékban úszott, ami valójában fertőtlenítő szer volt. Szofi előttem állt, a kezében egy fekete bőr doboz volt, amiben csipeszeket tartott.

Sokan használnak állítható kis csipeszeket, mellbimbó csipeszeket népszerűbb nevükön – Szofi nem. Ő hagyományos irat csipeszeket használt, a kis fekete csipeszeket, amiket minden írószer boltban lehet kapni. Nem véletlen, hogy sokan nem használják ezt: a mellbimbó csipesszel ellentétben ezeken nincs gumi bevonat, hogy tompítsa a fájdalmat, valamint a szorításuk nem szabályozható, így használatuk hatalmas fájdalommal jár – amit Szofi imád.

Két kisebb csipeszt tett a mellbimbóimra, majd kivett egy pár nagyobbat is, amit a testem különböző pontjaira tett: a hasamra, az oldalamra, az alkaromra és végül egyet rátett a duzzadó, meredező péniszemre is. Nevetett, mikor látta, hogy a fájdalomtól könnyes lesz a szemem.

— Húszig számolj. — mondta hidegen, majd szembe állt velem és belerúgott a golyómba. A fájdalomtól felugrottam, és a kötélnél fogva lógtam, egy pillanatra megfeledkezve a csipeszek okozta fájdalomtól.

— Egy! – kiáltottam a fájdalomtól remegő hangon.

Mielőtt a golyóimba rúgott azt hittem, hogy 20 ütést fogok kapni a korbáccsal, de tévedtem. Elöntött a félelem, hogy 20 rúgást kapok a golyóimba, mivel eddig 10 volt a legtöbb, amit kaptam, és azt sem a bakancsával, hanem mezítláb. A bakanccsal három volt a legtöbb eddig.

A tizenkettedik rúgásnál elsírtam magam. Szofi úgy nevetett, hogy le kellett ülnie az ágyra. Láttam, hogy a látványomtól nedves lett a bugyija, miközben terpeszben, hátrahatott fejjel nevetett.

— Sírsz? Mi van, egy kislány vagy? Egy kis buzi?

— Nem bírom Úrnőm! — mondtam — Kérlek, bocsáss meg!

— Megbocsátok — mondta nevetve — amit a büntetésednek vége!

— Kérlek! Kérlek, ne rúgj meg többször! — mondtam.

— Nos... — mondta, és nagy levegőt vett — Ha nem szeretnéd, hogy megbüntesselek, akkor csak mondd, hogy sárgaborsó. Felöltözöl, és köztünk mindennek vége.

Ahogy ezt kimondta, megfagyott a tekintete. Már nem nevetett. Hidegen nézett rám, felkelt, és megállt előttem.

— Mi legyen? — kérdezte.

— Folytasd kérlek Úrnőm — mondtam, a könnyeimmel küszködve —, és köszönöm, hogy megbüntetsz.

— Jó fiú! — mondta. — Hol tartottam? Tíznél?

— Nem — mondtam, nagy levegőt véve — tizenkettőnél!

— Á, értem! Szóval tizenkettő van még hátra? — kérdezte, és közben gonosz vigyor ült ki az arcára.

— Nem, már tizenkettő... — kezdtem, de ekkor elém lépett és a jobb kezével erősen megszorította a sajgó golyóim. Lenéztem, és láttam, hogy a golyóim már most elkezdtek lilulni és megdagadni.

— Ellentmondasz nekem, szolga? — súgta, a jobb kezében a golyóimmal, a ballal megpöckölve a mellbimbó csipeszeket.

— Sajnálom Úrnőm — sóhajtottam — még tizenkettőt kell rúgj.

A rúgások végeztével Szofi elszívott egy cigit, közben elővette a vibrátorát. Nézte, ahogy vergődöm a bilincsben, miközben letolta a bugyiját és behelyezte az eszközt. Hátradőlt az ágyon, és azt parancsolta, mondjam el, hogy mennyire szeretem.

— Imádlak Úrnőm! Te vagy a legcsodálatosabb Nő a földön, egy Istennő, akihez foghatót nem láttam még soha. Nem érdemlem meg azt sem, hogy megismerhettelek...

Nem sokáig tartott. Tudtam, hogy gyors lesz, mivel a fájdalom mindig felizgatta Szofit, ahogy engem is. A péniszem fájdalmasan lüktetett a csipeszben, és a sajgó golyóim ellenére is tudtam, hogy pár másodperc alatt el tudnék élvezni, főleg, mivel több, mint két hete nem volt rá lehetőségem.

Miután Szofi elélvezett, elővette a korbácsát.

— Nem kell számolnod — mondta — addig fogom csinálni, amíg az összes csipesz leesik rólad. Ha meg még mindig haragszom, amiért tiszteletlen voltál velem, akkor visszateszem a csipeszeket.

Nyeltem egy nagyot. Láttam rajta, hogy még mindig nagyon dühös.

...

A hálószobában csak a hangulatvilágítás égett, piros színű, szívecske formájú lámpák a falon, amik halvány, derengő fénnyel töltötték meg a szobát. Igazi fény már csak a nyitott ajtón át szűrődött be, ahonnan behallatszott Szofi dúdolása is, miközben zuhanyzott. A faliórára néztem, éjfélt mutatott. Szofi három órán keresztül büntetett engem. Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy mi fáj a legjobban, szerettem volna a mellbimbóimat megmasszírozni, megdörzsölni a hátam, de leginkább jeget tenni a sajgó golyóimra.

Szofi közel egy órán keresztül vert a korbáccsal, mindenhol. A hátam, a lábam és a mellkasom is. A mellkasomon akárhányszor leestek a csipeszek, visszatette őket a mellbimbómra, majd addig ütött, amíg újra le nem estek. Addig játszott velem, míg végül remegni kezdett a kezem és a lábam, és sírva könyörögtem neki, hogy kegyelmezzen. Ezt követően az ágyra ült, ismét kényeztette magát a vibrátorral, míg könyörögtem neki, hogy ne folytassa.

Az orgazmus meglágyította a szívét, mert ezt követően csak egy pofont adott, és elment zuhanyozni.

Elzárta a vizet.

Pár perccel később besétált a hálószobába, teljesen meztelenül. Látszott, hogy bár már megtörölközött, még nedves volt a teste helyenként. A hófehér bőrén megcsillant a piros lámpák fénye. Formás mellei peckesen álltak, a kerek feneke feszességéről pedig a szememet sem tudtam levenni. A haja még nedves volt, a víztől kissé behullámosodott, a válláig ért. Dús fekete haja éles kontrasztban állt a zöld szemeivel.

Lassan készülődött, és közben nem szólt hozzám, tudomást sem vett rólam. Fekete bugyit és push-up melltartót vett fel. Szofinak, bár nagyon szép, de kis mellei voltak, B kosaras. Ha bulizni ment mindig a push up melltartót választotta. Egy fekete, mélyen dekoltált ruhát vett fel, ami épp hogy csak a feneke alá ért. Fekete tűsarkút vett hozzá, egy élénk piros rúzst tett fel, majd kivasalta a haját.

— Gyönyörű vagy, Úrnőm — mondtam neki. Bár még mindig éles fájdalmat éreztem a megkínzott golyóimban, a péniszem úgy állt, mint a cövek. Szofi odalépett hozzám, és a kezébe vette a péniszem.

— Milyen kár — mondta, miközben a péniszem simogatta — olyan szép nagy faszod van.

— Köszönöm Úrnőm — mondtam.

— Tudod, ha nem ilyen lennél, jó bika lenne belőled. Szívesen venném, ahogy a faszod behatol a puncimba. Tetszene? Beleélveznél a puncimba?

— Igen Úrnőm — mondtam lihegve.

— Nem is tudod milyen jó érzés — nevetett. Szofi előszeretettel emlékeztetett rá, hogy még szűz vagyok, és többször hangoztatta, hogy ha rajta múlik, akkor az is maradok.

Rám nézett, és mosolygott. Az egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig elkezdett játszani a péniszemmel, szép lassan, előre-hátra, előre-hátra...

— Szeretnél elélvezni, Szolga? — kérdezte súgva.

Válaszra nyitottam a számat. Ismertem már Szofi trükkjeit, és tudtam, hogy ez a kérdés csapda. Ha igent mondok, akkor megbüntet, amiért el akartam élvezni úgy, hogy nem érdemlem meg. Ha nemet mondok, akkor megbüntet, amiért nem tartom Őt izgatónak. Mégis, a kisebb rosszat választottam:

— Nem Úrnőm, nem érdemlem meg.

Rám nézett, és egyre szaporábban vette a levegőt, miközben apró nyögéseket hallatott. Egyre gyorsabban kezdte mozgatni a kezét, éreztem, hogy másodpercek kérdése, hogy elélvezzek, rám nézett, mélyen a szemembe, tovább gyorsított a tempón majd —

Éles fájdalom. Egy pillanat alatt elengedte a péniszem, és egy hatalmasat vert a sajgó golyóimra.

— Helyes. Nem érdemled meg — mondta, és közben nevetett.

Az ágy melletti szekrényhez lépett, és kinyitotta. Itt tartotta a különböző játékokat, vibrátorokat, korbácsokat, erényöveket — mindent, amire szükség lehet. Rémületemre kivette belőle a kasztrátort.

Egy rózsaszín fogóra emlékeztető fém eszközt. Az eszköz lényege, hogy négy kampó segítségével kifeszít egy gumi gyűrűt, ami utána a kar meghúzására leugrik a kampókról, egyenesen az áldozat golyóira, elszorítva bennük a keringést, hogy azok — pár nap alatt — leessenek. Természetesen Szofi eszköze nem olyan erős gumit használt, ami erre alkalmas, legalábbis, 1-2 óra használat során nem okoz maradandó károsodást a golyókon, azonban az idő alatt is elképesztő fájdalommal jár a gumi fennléte. További aggodalmat jelentett, hogy Szofi nem marad végig, pontosan tudtam, hogy nem viccel, valóban el fog menni bulizni, és ki tudja hány óra múlva ér haza.

— Úrnőm! — kiáltottam. — Kérlek, könyörgök...

— Kuss. — mondta hidegen. — Külön csinálom, úgy talán egy golyód megmarad akkor is, ha sokára érek haza — mondta, majd a kezébe vette a jobb herémet. A félhomályban is láttam, hogy a herém a normál méret háromszorosára dagadt, és a puszta érintéstől is könny szökött a szemembe. Ráhúzta az eszközt és — pakk. A gumi gyűrű rajta is volt.

Egy pillanatra elsötétült minden. A fájdalomtól elernyedt a lábam és csak lógtam a bilincsnél fogva, azt hiszem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Mielőtt azonban bármit mondhattam volna éreztem, hogy a gumi a jobb herémre is felkerült.

— Így — mondta Szofi.

— Kérlek Úrnőm! Kérlek ne! — nyögtem, de Ő csak nevetett rajtam.

— Olyan aranyos vagy — mondta, majd felvette a földről a két csipeszt, ami a mellbimbóimon volt, és azokat is rám tette. — Nézd meg, tiszta nedves lett tőlem a bugyid — tette hozzá, majd a ruhája alá nyúlt és levette a bugyiját. Egy gyors mozdulattal a számba tömte, és mosolyogva azt mondta: — Úgy látszik, bugyi nélkül megyek bulizni.

...

Próbáltam megnyugtatni magamat. A leghosszabb idő, amíg a szorító gumik rajtam voltak két óra volt. Azt gondoltam, hogy 4-5 óra hosszáig biztos nem lehet baj belőle. A villanyt teljesen lekapcsolta, így nem tudtam, hogy már kékülnek, vagy esetleg feketednek-e a golyóim, mindenesetre a fájdalom nem szűnt meg, így azt gondoltam, még meg kell, hogy legyenek. A fali óra hajnali három órát mutatott. A kezem zsibbadt, a lábam már görcsölt a folyamatos lábujjhegyen állástól. A mellbimbóm lüktető fájdalma volt a legrosszabb.

Elgondolkoztam rajta, hogy kiszabadítom magam a bilincsből. Tulajdonképpen képes lettem volna rá, de tudtam, hogy Szofi észre venné. A szobában lévő kamera folyamatosan figyelt, és tudtam, hogy Szofi nem csak nézi a felvételt rólam, de meg is mutatja másoknak, bárhol is bulizik éppen. Tudtam azt is, hogyha kiszedem magam a bilincsből, akkor a kapcsolatunknak vége, és ezt nem akartam. Bármilyen szörnyű szenvedés is volt az este, imádtam minden pillanatát. Imádtam Szofit, és úgy éreztem, hogy inkább maradok vele herélt eunuchként, mint élek nélküle.

Három óra után egy kicsivel nyílt a bejárati ajtó. Szofi nevetését hallottam, és a nevetésből tudtam, hogy ittas, valamint egy férfi hangját. Bár számítottam rá, hogy ez fog történni, mégis idő volt, mire a szemem megszokta a világosságot a szobában. Hirtelen nem tudtam, hogy hova nézzek.

Szofi velem szemben állt, a haja már kissé kócos volt, a rúzsa elkenődött, valószínűleg a taxiban smároltak a férfival. A férfi közel két méter magas volt, rövid hajú, kigyúrt. Egy selyem szerű ing volt rajta, ami feszült az izmain.

— Azta — mondta a fickó, miközben rám nézett — nem vicceltél.

— Nem — nevetett Szofi.

Lenéztem a földre, inkább hogy elkerüljem a férfi tekintetét. A mellbimbóim vérezni kezdtek a csipesz alatt, láttam, ahogy egy csík vér folyt a hasamra. A legijesztőbb azonban a golyóim látványa volt. A jobb oldali egész tűrhető állapotban volt, enyhén lila, de még rendben van. A bal oldali azonban teljesen kék volt már. Szofi követte a tekintetem, és Ő is a golyóimat nézte, majd nevetni kezdett.

— Jézus! — kiáltott fel a fickó.

— Ne féltsd, ezt imádja! Ez egy ilyen kis csicska, aki azt szereti, hogyha egy talpnyaló köcsögnek van kezelve, nem igaz, te kis szar? — kérdezte Szofi.

Bár általában verbálisan nem alázott meg, hogyha férfi vendége volt, előszeretettel mondott ilyen, és ehhez hasonló dolgokat. Sajnos a szavai hatására az amúgy sem ernyedt péniszem teljesen megmerevedett, amitől Ő és a fickó is nevetni kezdtek.

Szofi mellém lépett, és letérdelt, a feje így pont egy magasságban volt a teljesen elkékült bal herémmel. A herém teljesen kidudorodott, látszott, ahogy lüktet benne a vér. Szofi ráfogott a mutató és hüvelykujja körmével, amitől felsikítottam. Ő és a fickó is nevetni kezdtek, ahogy egyre erősebben szorította a körmei közé a herémet, én pedig a karomnál fogva vonaglottam, ugráltam egyik lábamról a másikra, és közben kegyelemért könyörögtem.

Szofi nevetve mutatta, hogy az erekcióm csak minden eddiginél keményebb lett a történtek hatására.

— És most így... Le akarod vágni a golyóit, vagy mi a fasz? — kérdezte a fickó.

— Nos — mondta Szofi — addig így kell lennie, amíg jól meg nem basztál engem. És utána, ha meg vagyok elégedve Veled — tette hozzá búgó hangon, miközben a férfi kigombolt ingéből kilátszó mellkasát simogatta — akkor leszedem róla a szorítókat.

— És ha nem vagyok elég jó? — kérdezte a férfi, a hangjában érezhető volt, hogy ez az opció reálisan fel sem merült benne.

— Akkor... Hát, akkor meg kel büntessem őt, amiért elrontották az estémet.

...

Szofi és a férfi — akinek a nevét továbbra sem tudtam — nem állt meg egy menet után. Az első menet volt a legintenzívebb Szofi részéről, az ágyra lökte az embert, és miközben vadul csókolta ráugrott a farkára. Olyan tempóval lovagolta meg, mintha az életéért küzdene, és nem is kellett tíz percnél több idő, a fickó hangos nyögés mellett beleélvezett Szofiba, aki addigra legalább kétszer elélvezett.

Ezt követően tartottak egy cigi szünetet, Szofi demonstrálta, hogy milyen jó hamuzó vagyok, majd — cigivel a szájában — a kis kézi korbáccsal leütötte a csipeszeket a mellbimbómról, csak azért, hogy elnyomják a bimbómon a cigiket.

A második menet már keményebb volt. Szofi szadizmusa egy enyhe mazochizmussal is párosult, amit kizárólag a bikái irányában mutatott meg. Felvett egy nyakörvet, amin csillogó kövekkel a ribanc felirat volt kirakva, és azt kérte a fickótól, hogy annak segítségével fojtogassa őt. Először misszionárius pózban kezdtek, majd a fickó kutyapózra váltott, és keményen tolta Szofit, miközben a kezével a fenekét csapkodta.

— Még! Keményebben! — kiabálta Szofi.

— Nesze, te kurva! — mondta a fickó, és rácsapott Szofi fenekére, aki hangosan nyögve élvezett el.

A sokadik orgazmust követően Szofi rám nézett. Mostanra mindkét golyóm sötétkék volt, nem csoda, hiszen több, mint négy órája el voltak kötve. A kezem és a lábam teljesen elzsibbad.

— Mi legyen vele? — kérdezte Szofi a fickótól.

— Én döntök? — kérdezte az.

— Igen. Szerinted engedjem el?

— Kérlek Úrnőm! — mondtam szinte kislányosan visító hangon.

— Ne nekem! — mondta Szofi. Megértettem a feladatot, és mielőtt bármi továbbit mondhatott volna a bikájára néztem:

— Kérlek Uram! Kérlek engedj el!

Mindketten nevetni kezdtek.

— Szánalmas kis buzi! — nevetett Szofi.

— Megengeded? — kérdezte a fickó a fejével rám intve, Szofi pedig csak nevetve bólogatott. Elém lépett, és minden szó nélkül egy hatalmas pofont adott, majd hasba vágott.

— Köszönöm Uram! — kiabáltam.

— Megbántottad ezt a csodás lányt! — kiabált rám, miközben Szofira mutatott — Akit meg sem érdemelsz!

— Sajnálom! — kiabáltam.

Még egy pár pofont adott, ami közben láttam, hogy Szofi nevet, de közben elkezdi simogatni a punciját. A szenvedésem és megalázásom látványa egész biztosan felizgatta.

— Jó rendben! — mondta Szofi, és a szekrényből kivett egy sebész ollót — megtarthatod a golyóidat.

...

A fickó végül reggel ment csak el. A nap már magasan fent volt, mikor távozott és Szofi befeküdt az ágyba. Reméltem, hogy megengedi, hogy mellette aludjak — amire sokszor volt példa a büntetések után — de csak a rácsos ketrecbe engedett be. Ennek is örültem, mert a fellógatáshoz képest fantasztikus érzés volt a hideg fémre feküdni. Talán mélyebben is aludtam, mint Szofi, de az biztos, hogy előbb keltem fel. Délután kettő volt, mikor felébredtem. Némán csodáltam Szofit, aki az ágyon aludt egészen három óráig, mikor Ő is felkelt.

Kiengedett a ketrecből, és megparancsolta, hogy menjek el fürdeni. Gyorsan lezuhanyoztam, ez alatt Szofi párszor bejött és ellenőrizte, hogy nem nyúltam a péniszemhez a szükséges mosáson kívül semmilyen más formában. Amikor befejeztem a fürdést bementem a hálószobába. Szofi leültetett az ágyra, és feladta rám az erényövem. Szerencsére az erényöv gyűrűje olyan fajta volt, ami kinyílik, nem a hagyományos átbújtatós, mert a golyóim úgy megdagadtak, hogy esélytelen lett volna bármin átbújtatni őket.

Az erényöv felcsatolását követően reggelit készítettem Szofinak, egy friss gyümölcs turmixot, pirítóst és avokádó krémet, amit az ágyba vittem. Az engedélye nélkül sosem ettem semmit Nála, és mikor kiküldött reggelit készíteni egyértelműen a tudtomra adta, hogy aznap egyáltalán nem ehetek semmit, sőt, a hétvége hátralevő részében sem.

— Ez is a büntetésed része, tudod? Amiért kimondtad a szót — mondta, és egyértelmű undort éreztem a hangjában a „szó” iránt. — Majd hétfőn eszel. A hétvégén, vezeklésed jeléül böjtölni fogsz.

— Értem Úrnőm — mondtam, miközben az ágy mellől néztem, ahogy eszik.

A reggelit követően engedtem Szofinak egy kád forró vizet, majd megfürdettem Őt. Az erényöv fájdalmasan bevágott, elmondhatatlan mértékben felizgultam, ahogy Szofi bársonyos fehér bőrét fürdettem egy szivaccsal. A fürdést követően edző holmiba öltöztünk mindketten, Szofi a nyakába akasztotta az erényövem kulcsait, majd elkocogtunk a Margitszigetre futni. Nehezen bírtam tartani a tempót Szofival, hiszen mindenem fájt, az erényöv pedig fájdalmasan lehúzta a golyóimat kocogás közben.

— Gyere már édesem — mondta Szofi. Ilyenkor nem az úrnő-szolga dinamika irányított bennünket.

Két kört futottunk, otthon először kinyaltam Szofi punciját, amíg el nem élvezett, majd elment fürödni — ez úttal egyedül —, amíg én vacsorát készítettem. Pizzát sütöttünk, mivel Szofi egyik barátnője jött át hozzá este. Szofi azt mondta, nekem nem kell fürödni, úgysem veszek fel tiszta ruhát — utalva ezzel arra, hogy a barátnője előtt is meztelenül, az erényövben kell lennem.

...

A kanapé előtt a szőnyegen térdeltem. Szofi és a barátnője a kanapén ültek, Szofi törökülésben, és izgatottan mesélte el az előző esti büntetésem valamint a szexuális hódítását. A barátnője — nevezzük Helgának — hátradőlve, a lábával a fejemen hallgatta a történetet. Egész este, amíg filmeztek és ettek a kanapé előtt térdeltem, és lábtartónak használtak, csak olyankor álltam fel, amikor bort töltöttem nekik. Éjfélig beszélgettek, a barátnője párszor oldalba rúgott, de ezen kívül nem vettek rólam tudomást, a ketrecbe zártak és az ágyba feküdtek aludni.

Vasárnap reggel nem ébredtem fel arra, hogy Szofi és a barátnője is elhagyják a szobát. Általában Szofi fel szokott kelteni, hogy szolgálni tudjam őt, mikor felébred, de most nem tették. Nem mertem megszólalni, csak vártam, hogy kiengednek majd, végül 7 óra után nem sokkal Szofi bejött, és kiengedett.

— Gyere. — mondta nevetve. Négykézláb másztam utána a nappaliba, ahol ott ült Helga egy köntösben. Az étkező asztalon két nagy pohár vizelet volt.

— Ez itt — mutatott rá Szofi az egyikre — az én reggeli első nektárom. Mostantól nektárnak fogjuk hívni, rendben?

— Igen úrnőm — mondtam.

— Ez pedig Helga ajándéka — mutatott a másik pohárra — biztosan szomjas vagy, mert nem sokat ittál.

Ez igaz volt, enni egyáltalán nem kaptam, inni is csak egy pohár vizet, amikor a futásból hazatértünk.

— Idd meg — mondta Szofi.

Enyhe undort éreztem ismét, de a tekintetét látva tudtam, hogy nem okozhatok neki többször csalódást. Először Szofi nektárját ittam meg, majd Helgáét is fenékig kiittam. Szofi nem nevetett, csodálattal nézett, Helga viszont enyhén undorodva, az arcát eltakarva nevetett.

— Köszönöm úrnőm — mondtam, és megcsókoltam Szofi lábát. — Köszönöm, Helga úrnő — tettem hozzá, és Helga lábát is megcsókoltam.

— Jó fiú — mondta Szofi mosolyogva, és finoman megpofozgatta az arcom. — Nagyon jó fiú.