Merengés

Most csak feküdnék... csendben, nyugodtan s meredném az egyre mélyülő sötétséget, várnám az apró csillaglámpások lassan felgyúló fényét... S ha majd sötét lesz és a hold beragyog mindent, feléd fordítanám tekintetem, majd széles mosollyal nyugtáznám nyugtodat, ahogyan mellettem fekszel s a durva kötél bőrödbe vágva szegez a földnek. Szád sarkaiból édes nyálcseppek éji harmatként hullanak a fűre... S Te csendben, nyugodtan mereded a sötétséget.

http://www.youtube.com/watch?v=AfcRSvvCKMc&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=LWdP9Y_ERf4