Ott, a parton

...Oda akarom adni magam Neked. Arany tálcán kínálni a testem, hogy használd, hogy rendelkezz felette.

Tégy úgy, hogy megelégedésedre szolgáljon a pillanat, hogy elalvás előtt az utolsó gondolatod az legyen: "ezt akartam"

S mit akarsz? Gyötörni? Szétszedni? Szenvedni látni?

Tedd hát!

Pl ott, a parton. Ahol a múltkor. A sok fa között. Biztosan van ott egy fa, ahova hátra tudnád kötni kezeimet, nagy terpeszbe lábaimat. 

Biztosan van ott egy fa, mely gallyat ad a kezedbe.

Biztosan van ott egy fa, amely törzse mellett nevelkedik a csalán.

Biztosan van ott egy fa, ami elé oda tudsz képzelni...

Kikötnél, hogy mozdulatlanul tűrjem az édes fájdalmat? Elviselem az elviselhetetlent is, csak nézz rám. Azzal a tekintettel, amit annyira "utálok". Mert abban a tekintetben vagy benne, Te, az Uram! Az a tekintet az, ami elrabol és ami felszabadít.

Mit tennél, hogy érezd, "ezt akartam"?

Lassan múló nyomokkal emlékeztetnél bűneimre?

Szavaiddal tudatnád megalázó helyzetem?

Érintenél lágyan, simogatva? Csókolnál úgy, mint az első lenne?

Csak néznéd, hogy vonaglok kezeid alatt? Néznéd, hogy a szenvedés gyönyörű pillanatai cikáznak testemen?

Én mit tennék? Elmondanám, hogy Te ribancod vagyok. Téged szolgállak.

Ha úgy szeretnéd, csendben tűröm, ahogy tenyered vörösre festi fenekem, melleim. Ha kéred, hangot adok érzéseimnek. Ha úgy utasítasz, négykézláb lesem minden kívánságod és teszek nekik eleget.

Most csak látom magam előtt a képet. Érezni akarom, ahogy szorítják ujjaid nyakam, ahogy tenyered nem hagy levegőt.

Érezni akarom, hogy izzik a bőröm, érezni rajtad, hogy örömödet leled.

Látom, ahogy résnyire nyitod ajkaid, látom, ahogy behunyod a szemed.

Most csak érzem, hogy testem zsibbad, lüktet, akar Téged...

Ha legközelebb ott jársz a parton, találd meg azt a fát.