Az ördög utánad tolja talicskán is...

Sokszor kísért a gondolat...mi lett volna ha...

Harminc évvel ezelőtt volt valaki..egy akkor fiatal férfi..akivel valami elemi erő és vágy húzott minket egymás felé..de annál több sose történt minthogy hónapokon át minden éjjel ha dolgoztam, odalépett mögém átölelt és csak csókolgatta a nyakam..néha órákon át...

De valamiért egyikünk sem lépett...nem ment tovább a dolog. Pedig nagyon vágytam rá. Még verset is írtam róla:)

"Fel-fel hasít a kín

testemben szerte árad

izzó tűzzel lángol

amikor megkívánlak

Égető kezednek puha

selymes borzongása,

elfúló pillanat

ajkad simítása

Ujjaidban szikra, némán

hozzám érsz fellobban

szavak nélkül értem

vágyad szinte robban

Ne hagyd abba kérlek

izgassál fel újra

lobogjon csak a tűz

mi testemet feldúlja"

Akkor én féltem tőle. Annyira erősnek éreztem. Nem fizikálisan...hanem olyan megmagyarázhatatlan módon. Attól féltem hogy ha megengedem magamnak akkor elveszek ebben az erőben, esélyem sincs vele szemben. ...és ez szorongással töltött el, megijesztett.

Elengedtem szándékosan...pedig fájt az ami meg sem történt...

Elsodródtunk...telt az élet...néha beszéltünk csak pár szót. Eltelt 25 év...Kihunyt, frusztráló házasságom utolsó évében dobta fel újra egy társkereső oldal immár érett férfiként. Szó szót követett, majd találka lett belőle. És akkor megváltoztatta az életemet. Valami olyat kaptam, olyat mutatott amitől azt éreztem, hogy.. Úristen...ez hiányzott...ez az amit belül mélyen, megfogalmazhatatlanul hiányként éltem meg...ez az ami nélkül nem tudok élni...amit akarok...még...még...még.

Vele egy pillanat alatt megérkezett valami olyasmi az életembe amit még soha nem éreztem A Férfi Erő. A jó Erő. A magával ragadó, lehengerlő, megsemmisítő, de mégis annyira nagyon biztonságos erő. A dominancia, amihez testben lélekben örömmel és önként idomulok. Aminek az irányítása, figyelme, fegyelme, oltalma alatt kiteljesedek. Az az erő amitől régen annyira megijedtem, pedig éppen csak a szele érintett meg. Most pedig lubickolok benne,... ebből nyerem az erőt, a motivaciót, a lendületet mindenhez. Az élethez. Immár 5 éve ennek...de minden nappal csak egyre egyre jobb. Végtelen hálát érzek amiért ezt megtapasztalhattam, mindenért ami tőled kapok, amitől egyre több leszek.

Lehet hogy tényleg úgy van...amikor készen állsz rá, az ördög talicskán is utánad tolja azt aki neked van rendelve.

...de azért kísért a gondolat...milyen élet lehetett volna esetleg...ha akkor.

Erre gazdám azt szokta mondani:

Annak örülj kisasszony ami van, ne azon sírj ami nincs.