Otthon kéne már lenni

Lennék már otthon, tisztán, megfürödve, helyemet elfoglalva, a kanapé elött a padlón. Alattam a pokróc, érzem a törődését. Kezeim, lábaim ragasztószalaggal, összekötve, szám leragasztva. Tág szemekkel lesném az ajtót mikor nyit be életem értelme!

Kellemes várakozás...Tudom ma már semmi dolgom, csak várni türelmesen, nem mozogni, elcsendesedni, elmélyülni magamban, és az egyszerű feladatomban...

Elképzelem mikor végre itt lesz, leül majd fölém, leveszi csizmáját, zokniját, és lágyan arcomra teszi fáradt illatos talpait. Mélyen magamba szívom, halkan felnyögök betapasztott szám mélyén, várom hogy megnyalhassam bőrét.

Ő rámnéz és bájosan mosolyog, tekintetével üzeni, "nem is tudod mi lesz még veled kisszolgám..."

Nem kéne már dolgoznom....:)