Gondolatok

Nem állok be a panaszkodók sorába igaz sosem voltam ilyen típus.

Nekem jó itt, hiszen azt írok amit akarok, és vannak akik válaszolnak rá, és igen szeretem a pontosítást és a vitát is.

Terápiaként is tekintettem a pixiet és bevált, jól alakul, lassan lassan feltárulok magam és mások előtt.

Szeretem mások írásait, szívesen reagálok rájuk, sokakat megismertem és örömmel tapasztaltam hogy életben is olyanok mint az írásaik.

A bulik után jól esik kicsit itt lazulni élvezni az írók társaságát.

Vannak olyan levelezőpartnereim akikkel olyan mélységekbe-magasságokba jutottunk, amit egy fizikai kapcsolatban sem biztos hogy el lehet érni.

Néhány hónapja írtam a pixieről egy rövid idézet magamtól

"Előttünk magasba vezető lépcsősor van, lift nincs, minden lépcsőfokot egyenként kell megmászni.

Nekünk friss húsoknak döntenünk kell vagy sértődött óvodásként félreülünk duzzogni, vagy néhány lépcsőfok után leülünk és a meleg mocsárban hempergünk, vagy tanulunk, figyelünk alkalmazkodunk és magunk is megpróbálunk együtt lélegezni ezzel a monumentális szervezettel.

Legyünk tehát proaktívak, írjuk meg gondolatainkat, vegyünk részt komment csatákban hallassuk hangunkat a fórumokon járjunk el eseményekre."

Eddig bevált de kétségtelen hogy ez nem mindenkinek áll rendelkezésére, földrajzi, időbeli vagy más távolságok miatt. De a pixie segít áthidalni időt teret, mindent csak az a kérdés, hogy rálépünk-e erre a hídra.