Amikor

Amikor az élet új csodát tár eléd

Lépünk egymás felé, egyre közelébb

A zene üteme egyre gyorsabb

Elménk fonódása egyre szorosabb

Már folyik a tánc, a forgás szédülete kábít

De a benned élő Narcissus öntelt bűzös vigyora

Hirtelen zenét, örömet megállít

A csoda közömbösen, undorral fordul félre

Ki kiváncsi egy ilyen kakofon zenére

Megszégyenülve zokogok egy sötét sarokban

Bár ostorod ereje szakítaná fel testem

De erőd oly hatalmas

Hogy szavak nélkül is leteperte lelkem

Amikor a csodát mely vár rád

Magad tiprod el, messze kergeted

A lágy zene már távolról szól neked

Újra magányban pergeted életed