Amplitúdó

Előtted térdelek, fölém tornyosulsz egy ruhadarabot tartasz a kezedben. -Egyetlen dolgot bíztam rád te hanyag és ügyetlen alak, nem kiabálsz, de a fojtott hangodból is árad dühöd.

Ma nehéz nap után érkeztem haza és a könnyű vacsora alatt el kellett meséljek néhány dolgot, mert ki kellett verni a fejemből a káoszt és tiszta gondolatokkal vagy legalábbis üresebb aggyal szerettem volna felkészülni valamennyire a kiszámíthatatlan éjszaka kéjes gyötrelmeire.

A reggeli meeting megint rosszul zárult a számok nem stimmeltek, az új termék nem gyártható csak majd novemberre, így vagy beelőznek vele mások vagy nem dobható be a karácsonyi forgatagba. Ráadásul néhány termék forgalma ha nem is nagyon de vésztjóslóan csökkent.

Körülöttem ültek a Termelés a Fejlesztés a Pénzügy és az Értékesítés legendás irányítói és most rám bámultak mintha én egyetlen jól irányzott mondattal rendet teremthetnék a káoszban. 

Utáltam ezt az érzést, most hogy feljutottam a legmagasabb hegytetőre, kiderült mennyire magányos és levegő hiányos helyen vagyok. Alulról irigység, feltétel nélküli csodálat a mindenhatóság csalóka látszata áramlik felém minden egyes nap, emészthetetlen teherként.

Utáltam, hogy megint egyenként kell használnom a Négyek napi félelmeit, a lelkükbe kell vájnom, olyan mélyen, hogy belül azt kívánják inkább lennénk a középkorban ahol a király egy kellemes korbácsolással vagy kalodával büntethette azokat akiket valójában ösztökélni kellett.

És elkezdődik 

1. Többet vártam tőled……
2. Át kell hogy helyezzelek, ha így folytatod………..
3. Csalódott vagyok, hogy pont te………….
4. Nem ezért neveztelek ki……….
5. Pont te csinálod ezt velem?
6. Neked tudnod kellet volna….
7. Nem kéne nyugdíjba menned?
8. Három diplomával sem ismered a naptárat?

Folytatódik egész délelőtt mindaddig amíg mindenkit nem helyeztem olyan nyomás alá, hogy beszűkült, megalázott tudatuk nyomása alatt csak egy kivezető utat lássanak a megoldás felé.

Halálosan fáradt vagyok legszívesebben az asztalom alá bújnék a lágy ölelő sötétségbe menekülve.

A vacsora alatt mindezt elmesélve a kimondott szavak és az időbeli távolság enyhített gondolataim kuszaságán és a fáradtságon. 

Ekkor felálltál. - Már megint kíméletlen voltál azokkal akik helyetted vezetik azt a kócerájt, amit cégnek nevezel? kérdezted és határozottan parancsolsz rám - Hajolj az asztalra! Tudom a dolgomat kihúzom a nadrágszíjamat, a kezedbe adom. majd az asztalra hajolok, jóllehet a krumpli püré maradéka a tányéromból az arcomra kenődik.

Miközben a nadrágszíjjal lassan, kéjesen de határozottan ütlegelsz tovább folytatódik a korholás.- Most büszke vagy magadra? Személyes jó barátaim akiket lelketlenül végiggyaláztál pár fitying plusz profitért.

A nők most egy sarokban sírnak és megfogadják, hogy soha többé nem kerülnek ilyen helyzetbe mert ha kell többet dolgoznak és azt kívánják inkább erőszakoltad volna meg őket, mert ezt a gyötrelmet amit okoztál nem lehet túllépni. 

Karin most egy hatalmas dildót erőszakol magába hogy fizikai fájdalomra változtassa a lelki megpróbáltatásait. Kíméletlenül sorolod, ki hogy próbálja túlélni utánam a következő éjszakákat és nappalokat. Közben folyamatosan vered a meztelen seggem olyan hullámhosszon, hogy nem tudom követni mikor csapsz le és mikor következik enyhítő szünet.

Előtted térdelek, fölém tornyosulsz, egy ruhadarabot tartasz a kezedben. -Egyetlen dolgot bíztam rád te hanyag és ügyetlen alak nem kiabálsz, de a fojtott hangodból is árad dühöd.

A kezedben lévő ruhadarab az egyik selyem bugyid, a bugyikat én tartom karban, mosom, tisztítom, szárítom, vasalom és ha kell akkor újabbakkal pótolom a már elhordottakat.

-Mi ez kérdezed dühösen, már megint foltos maradt, reggel fel akartam venni a kedvenc barack színű bugyimat és koszosan tetted vissza a fiókba. Egy másikat vettem fel, de egész napomat elrontottad te “nagyvállalkozó” aki még egy ruha mosáshoz is hübelebalázs. Nem is értem miért kínlódok itt veled ahelyett, hogy elkergetnélek, te mihaszna uraskodó tehetetlen alak.

A selyem bugyikat nehéz tisztán tartani, lényegében csak hideg vízben kevés szappannal moshatóak, áztatni kell többször őket és óvatosan szinte simogatva lehet a foltokat elszínteleníteni. Bár nagyon vigyázol a bugyikra elkerülhetetlen, hogy néhány foltot ne szedjenek össze különösen a ciklusod idején. Ez is egy ilyen folt, bár gondosan kezeltem többször áztattam és sikerült csaknem teljesen eltüntetni, a szárítás és a gondos vasalás után sem jött elő, de mégis egy apró szinte láthatatlan pötty megmaradt a kényes anyagon, amit észrevettél. Miközben korholsz le le csapsz hátamra egy rövid többágú korbáccsal és a bőrömön már látszanak a vörös stráfok. 

A fejem azonban teljesen üres, gondolataim középpontja Te vagy, az univerzum egyetlen napjaként ragyogsz felettem és én mint egyetlen bolygódként követem gravitációs hullámaidat. Minden elhalványul, csak a Te fényed éltet a korbács már egy hajókötél amellyel saját sötétségemből a fényre kényszerítesz.

Köszönöm, hogy lehetek neked.