Inverz Galatea

Meztelenül állsz előttem, a fotelből néztem végig ahogy levetkőzöl szolid elegáns öltözékben jöttél. Lassan gomboltad ki a blúzod és hamar előtűnt formás melledet fedő merevítés nélküli csipke melltartód, a blúzod után a szoknyád kerül le rólad előre fordítod testeden hogy könyebben elérd a zippzárt és ügyesen kilépsz belőle. Egymás után veted le minden ruhádat és ahogy megbeszéltük pontosan hajtogatva halmozod fel őket egy négyszögletű kis zsámolyra.

Először vagy ilyen alávetett helyzetben, bár a lelkedben vágysz rá kicsit tartasz a következményektől.

Valahol olvashattad, hogy a szub szétveti lábát és kezeit tarkójára helyezve melleit kifeszítve vesz fel egy alapállást.

A szabályokat még nem részleteztem, így izgatottan szólalsz meg.- Készen állok Uram. 

-Hagyd ezt, engedd le a karod és ne szólits uramnak se, ezeket a szabályokat én nem tartom fontosnak. 

A szemedbe nézek és tekintetünk egymásba fonódik.- Meg fogod tapasztalni, a formák nélkül is elérem, hogy lelked fogoly pillangóként bensőmben raboskodjon és amikor szabadon engedem először boldogan szárnyaljon , majd az ellenséges világból mindig visszatérjen az általam teremtett univerzumba leküzdhetetlen vágyaidat követve.

Halkan szinte suttogva beszélek és látszik ahogy minden érzéked a hallásodat erősíti, hogy minden gondolat tisztán, cseppenként ragadjon meg elmédben.

-Én nem használok csipeszeket, súlyokat korbácsot vagy bilincset, nem baszlak meg nem pofozlak vagy köplek le, csak fizikai és pszcihés köteleket használok, lehet hogy soha nem érek hozzád szexuálisan, mégis kielégült leszel, a semmi és a valami közt fogsz lebegni időtlenül, ha velem vagy. Amikor pedig távol vagyunk egymástól akkor időről időre előtör majd benned a vágy irántam, olyan hatalmat fogok feletted gyakorolni amelyre nincs szó, megfogalmazhatatlan de mégis égő fáklyaként uralja majd elmédet.

Miközben hozzád beszélek pózt váltasz, a karjaidat leengedted de melleid előtt összefontad őket, combjaid zárva vannak és kissé oldalt fordítottad csípődet, tested védekező állásban van de tekinteted még nem kalandozott el, mintha láthatatlan zsinór kötné össze íriszeinket.

Karodon enyhe libabőr látszik pedig nincs hideg nálam, ha lennének pihék is rajta azok is égnek állnának.

Elégedetten futtatom végig rajtad tekintetemet 40 évesnél kicsit idősebb vagy de a sportnak köszönhetően testedet kevésbé fogta az idő, melleid feszesek, combod és lábszárad izmos, bőröd is feszes kissé fehérebb az átlagnál. Szeretem a negyveneseket már megfogta őket az élet és szinte mindent tudnak de nem felejtettek vagy engedtek el semmit az érett testhez érett szellem társul.

Most felállok és eléd lépek, magasabb vagyok nálad, fejed kissé felemeled, hogy tovább tudd tekintetemet követni.

Most közelebbről hallasz engem - Engedd le a kezeidet a törzsed mellé és lazítsd el izmaidat, amennyire lehetséges. Hangom még mindig halk de tónusa a kéréseket is utasításként rögzíti agyadban, amelynek hatására általad nem kontrollált azonnali végrehajtás kezdődik meg. 

A hátad mögé lépek és így elvesztettem tekintetedet, de feszülten várod a folytatást.

Egyszer csak megérzed tarkódon a lehelletemet átfogom válladat és komoly tanáros hangon mondom -A Shibari az ősi japán kultúra máig is élő üzenete. Eredetileg a szamurájok a foglyok megkötözésére használták, de az idők során sokat változott, először művészívé és egyedivé váltak a kötözési minták, majd elkülönültek a különböző társadalmi osztályokon alkalmazott stílusok.

Az ősi japánban nem állítottak elő kellően hosszú köteleket, ezért ez a technika a kötél hosszabbítást is tartalmazza egyszerű de művészi mintákat alkotva.

A modern korban egyes idegrendszeri megbetegedések terápiájaként is használják de speciális szexuális igényű csoportok kedvence is lett.

A shibari nem a kínzás eszköze nem tévesztendő össze a Kinbakuval hanem spirituális egységet teremt két ember között, sokszor örökké tartó eltéphetetlen kapcsolat alakul ki.

Miközben beszélek egy rövid kötelet terítek rá a nyakadra a gégéd előtt megtekerve és egy másikkal meghosszabbítva mindkét melledet körbe kötöm, nyolc milliméteres valódi kenderkötelet használok. Melleid a kötésre reagálva tömörebb formát vesznek fel kerekebbek feszesebbek lesznek és bimbóid megnagyobbodnak.

Megállok és körbejárlak, ellenőrzöm a kötelek feszességét, és pulzusodat a nyaki verőereden. Mindent rendben találok csak az izgalmad növekedett de úgy döntök folytathatom művemet.

A kötél szabad végeit a a hátadon többször keresztbe fonom és végül körbe kötöm a hasadon.

A többszörös kötélfonat már a csípődet fogja át és egy egy szál a combtöved öleli körbe.

a kötelék nem szoros, de érzed hogy erősen tartja izmaidat.

Újabb ellenőrzés megnézem nem gyűrődött- e a bőröd valahol a kötelek alá mert az nagyobb sérülést is okozhat, ismét ellenőrzöm a pulzusod, minden rendben és izgalmad természetes növekedésén kívűl nem találok eltérést.

Egyre több kötél kerül rád, egyre újabb és újabb testrészedet stimulálják a kötél apró szálai.

Ahogy a combjaidat és a karjaidat is körbefonják a kötelek érezhetően növekszik pulzusod, ahogy izmaiddal próbálsz a szorításnak ellentartani. -Engedd el magad mondom mert nem fogod bírni a terhelést.

A kötözés már majdnem kész finoman neki támasztalak a falnak, mert már több mint egy órája dolgozom rajtad.

A kötelék csomói közül az egyik csomó pont a csiklódat nyomja és a statikus nyomás hatására láthatóan kezdesz felizgulni.

Most újra beszélni kezdek - Ismered Galatea történetét? kérdezem - Nem, nyögöd alig hallhatóan. - Galatea, Pygmalion szobra volt, a szobrász a leggyönyörűbb nőt akarta megformázni és közben lángra lobbant iránta Aphrodité élővé változtatta, hogy Pygmalion szerelmi bánatát elűzze. Te is Galatea lettél az én inverz Galateám aki élő csodálatos nőként érkezett hozzám és most szobrommá változtattam. Művem nem lesz örökkévaló de egyszeri és megismételhetetlen így alakod és személyiséged életem végéig beleég tudatomba.

A kötelek és csomók hatására a kötelek közül eddig világítóan fehér bőröd kipirosodik, lélegzeted felgyorsul de mint egy valódi szobor mozdulatlan maradsz. Még kis ideig csodállak mint a valódi szobrász a márványt amelyből kibontja csodás művét. Aztán elkezdem feloldani kötelékeidet, amikor minden kötél lekerül rólad tested mint egy absztrakt mű áll előttem megfoglak, mert kicsit szédülsz az átélt élménytől, óvatosan fektetlek az ágyra hogy ellazulj és gyógynövényes kicsit hűsítő kenőccsel egyenként dörzsölöm lassan vissza minden tagodba a vérkeringést miközben órákig becézlek és köszönöm neked hogy ismét létrehozhattam egy soha meg nem ismételhető és senki által nem látható művemet.

Lassan ellazulsz és mély álomba merülsz, nézlek és csodállak, ahogy tested egy érett nő testévé válik és egyszerre élem át Pygmalion és Aphrodité érzését, az élő Galateát szoborrá változtattam, majd újra életre keltettem. Hatalmam teljes.