Már nem félek

Most regisztráltam másodszor és erős elhatározásom, hogy több mint 50 év után olyan közösséget találok, amelyre valójában mindig vágytam de az úgynevezett "normális" élet nem tette elérhetővé ezt.

A késztetést egy hölgytől kaptam aki sokáig dominaként élt, de jelenleg nem ezzel foglalkozik, vele töltöttem néhány órát és elgondolkodtam azon vajon miért a fejemben tartom a történeteket, kitaláltakat és megtörténteket és miért nem osztom meg olyan közegben ahol értik mi is jár a fejemben és mi zajlik bennem évtizedek óta.

Olvasva a blogokat némelyik irodalmi magasságokban csapong így félve írom ezt a blogot.

Pályafutásom végén tartok és ilyenkor az emberek önéletírásokkal igazolják elmúlt évtizedeik hasznosságát, én nem teszem ezt.

Van egy visszatérő erotikus álmom.

Az ágyamon fekszem meztelenül és különböző korú nők állnak körbe, engem vizsgálgatnak kritikusan.

Miközben maszturbáltam a következő mondatokat hallottam tőlük. - Milyen kicsi pöcse van! Talán nem is áll fel a fasza, de az biztos, hogy nem élvez el.- Ekkor álmomban már kétségbe esetten tépem a farkam de tényleg nem élvezek el.

Amikor felébredtem akkor a gyomrom tájékán olyan ürességet éreztem, amelyet később sokszor átéltem a szexuális életemben.

Most olyan társaságot keresek akikkel beszélhetek az álmokról a megvalósult történetekről, és a fejemben őrzött mesékről amelyek erős szexuális töltésűek és hol domináns hol szubmisszív szerepet játszom benne.

Bár igyekszem választékosan kifejezni magam vannak pillanatok amikor a pillanat kívánja a erős szavak használatát , nemrég kerültem olyan helyzetbe hogy kimondhattam amit eddig csak káromkodáskor ejtettem ki a számon és határozottan élveztem amikor partnerem azt mondta te állati perverz vagy.

Az első írásomat joggal kimoderálták ezért módosítottam remélem most megfelelő lesz.