Hosszú ideje bolyongok ezen az oldalon. Olyan sok mindent láttam. Olyan sok mindent tapasztaltam.
Tisztábban látom magamat, és azt is, akit keresek. Elmondható, hogy inkább csak feljebb került az a bizonyos léc, úgy érzem.
Tudom, sokan szabatosan értelmezik, és inkább mentségnek használják a poli szót.
Én nem használom , mert értéktelen tucatcímkévé lett silányítva.
Poliamor vagyok.
Van egy kép valahol az elmém mélyen, minek vizuális kivetűlését keresem real life. Egyre nehezebb, hiszen sorra buknak el bizonyos szempontból a jelöltek.
A kép két egyenértékű kapcsolódás lázálma.
Amiben a páromnak van egy alig húsz évnyi forja. Több ezer órányi őszinte beszélgetéssel, együtt sírással, együtt nevetéssel. Olykor könnyű, és olykor kurva nehéz pillanatokkal. Menjafaszbadehülyevagybocsássmeghülyevoltam.
Nem kis dolgot szeretnék, hanem még egy ilyent.
Hihetetlenül hálás vagyok annak az embernek, aki a párom, hogy ezt megtehetem.
Tudom, nehéz, és nemcsak ezen az oldalon, hogy nem csak a puncid kellene. Akarom a lelked, a gondolatod, az időd és az energiád egy részét kiérdemelni, és igen, birtokolni. Mert a D/S dinamika bizony nem csak alá-fölé rendelődes. Ha lelkileg is csinálod, az bizony birtoklás is keményen. Enyém a tiszeleted, az alázatod, a gondolatod, a szíved, a lelked.
Hogy mit kapsz viszonzásul?
Az időm, a lelkem, a szívem, a tiszteletem, az alázatom az alázatod irant és az élettortám egy szeletét.
Nagy kérés?
Igen.
Sokat várok?
Igen.
Ebben az értékcsökkent világban magas értékű lelket keresek, amiért a megfelelően magas árat igyekszem felajánlani/megfizetni.
Comments (1)