Reggel felkeltem, fáradtan ébredtem.
Harmadnapja nem ettem.....
Nem vagyok én se József se Attila.
Így nem verset faragok mostanság, hanem fát, nagy rönkökből apróra hasítgatva, fűrészelve.

Szóval felkeltem, kávé megszerez, és a teraszra kiülve kortyoltam egy cigaretta társaságában és a pixi-t lesve.
közben csatlakozott párom, beszélgettünk. A kávé elfogyott.

-kérsz még egyet?

-igen.

Szerencsére nem vagyok fázós.. így a reggeli outfit csak egy póló volt.

Megjött a kávéval. Letette az asztalra a bögrét. Közben letérdelt és mosolyogva rám nézett azzal a derűs naiv csodálattal, amit még soha senki más szemébe nem láttam.


Meg gyújtottam a cigim és épp bele kortyoltam a kávémba. Fejét az ölembe hajtotta.
Majd fejét félre fordítva egy huncut félmosollyal nézett rám. És suttogta: csak kávézz nyugodtan.... és beszippantotta....

Igazi őszi idill. Sárguló levelek. Enyhén párás idő. Egy füstölgő cigaretta a hamutálban. Gőzölgő kávéval teli bögre az egyik kezemben.
A másik beletúr selymes női hajba és megmarkolja.

Beszélni már nem tudott hol nyögött időnként fuldoklott, jó kislány tele szájjal nem beszél...

A kávé fogyott....
A fasz torokra csúszott. Segítettem nyomtam erősen éreztem ahogy egyre mélyebbre csúszik.

Lazítás, kicsit elengedem.

Rám néz semmihez sem hasonlítható tekintettel. Folyik le állán a nyál és a nedvem keveréke..... Olyan gyönyörű.

Mosolyogva suttogja: Én már ittam kávét... kérem a tejet....

És nyitott szájjal várja tőlem, hogy megérdemelt jutalmát megkapja.

Kitört belőlem amire várt, jutott az ajkára szájfény gyanánt.

Egy csók olyan igazi. Olyan mocskos, mert az jár.

Köszönöm életem legjobb kávéját...