A saját poklainkba való alászállás, szembenézés, majd elengedése;
~ Életünk legnehezebb s paradoxon mégis legnemesebb része.
Az Élet e mély diverzitása elementáris erővel tudja megnyitni Szìvünk.
Ez egy olyan permanens tér, mint búzaszemek elhelyezkedése ;meghajló kalász-otthonukba, mely mégis, a legszebb fölemelkedés.
Mert leveszed elfáradt, skolasztikus ruhád,
s egy decens varázslatba lépsz át.
Finoman, puhán.
Individuális daydreammá válsz mindez alatt ;mely a legigazabb valóság mégis ;mert már a Szìveden keresztül lát, érzekel, s ért meg az elméd olyan dolgokat, amit csakis egyedi lélekszerződésed utazása nyit meg.
Itt érted meg azt is, hogy a kinn mért válik valójában egyre inkább másodlagossá, s a saját tavadban való megmártózás az ; ami igazán feltölt, önmagodhoz transzformál, amihez fogható nincs más. S ezzel az egyedi képességeddel tudsz a világ részévé is válni igazán.
Itt indulsz el valójában ;mint egy interstellaris planetár ~egy végtelen utazó..
..
......
........
~ Saját.
Comments (0)