Mondd meg, mi ennek a neve

Nem ütnék meg senkit. Akkor nem lehetek domináns?

Egy konferencián vagyok épp. Holnap beszélni fogok kétszázötven ember előtt. Persze, izgulok is.

Sose csináltam még ilyet. Ma jöttem végig a városon. Kezembe vettem a telefonomat, és abba mondtam el a beszédemet többször, hogy gyakoroljam.

Egyébként az egész életemet úgy éltem, hogy mindig a saját utamat jártam, és erre feltettem az egzisztenciámat is. Sokszor voltam kétes helyzetben, így most is, Ki kell találnom, hogyan maradok talpon, hogyan tartom fenn a vállalkozásomat, tartom el a gyerekemet, tartom egyben az agyamat. Néha fent, néha lent. Azt hiszem, ez is egyfajta dominancia. Csak nem a hálószobában.

Kár, hogy ezt a kategóriát nem tudom, hogy hogy hívják. Lassan hat. A jelenlétemben nem lehet rögtön megérezni. Idő kell hozzá. Néha elfáradok, és akkor szubmisszív akarok lenni. De néhány nap után elmúlik. Vagy nem találtam meg azt, aki benne tud tartani.

Illetve tudok szubmisszív lenni mindig. De valahogy nem megalázkodva. Az Isten se tudja, hogy mi ez.