Blog - bepisilsz

Filter to this month: 2017. 01.

Most
Nekem most kell Akárhogy kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Felém a sűrű köd Nekem most kell Bárhogy is kell Várnom még a többi közt Döntenem kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Nekem most kell Döntenem kell Néznem a múló időt Akárhogy áll Bárhogyan néz Föntről rám a múlt idő Bárhogyan kell Nekem most kell Várnom már nem lehet Elkap a hév Tudatlan hév Képtelen képekben Tudatlanul Felém borul Föntről rám a múlt idő Nekem most...

Döntés előtt
Megint ez az izgalommal vegyes kiszolgáltatottság időnek-térnek a jövőnek Megint ez az időtlen kérdés melyre a nem-válasz is válasz, tehát nincs tovább Megint az ez amitől tartok mert nincsen sosem kontroll és nincs uralom Megint az ez amit sose tudtam kordában tartani magamban, kifelé mutatni Megint van ez itt bennem feszül fellobbant és nincs tovább, megyek matatni

Hol
Hol az a csend Az a végtelen Mindent elborító Semmi Semmiség, amikor a kamrában forr a bor de mégsincs semmi mozgás és esemény Semmi sem Hol az a végtelen áramlóan múló idő a folt a végeken ahogy szivárog el Semmibe A semmi felé Sütő nap, az árnyék a kertben, hol van az A csend, ahogy fölém Nem hajol Semmi sem Hol van az a végtelen csendben aktív flow Mint a mosóporban ázott ing a lavórban -- ennyi volt

Homloktér
Lágyékodba omolva mint tüzet a puskaporba meggondolatlanul szilaj, nem tanul szikrázó szemekben szeretetet csihol vagy csak úgy, bratyiból visszhanzó terekben nagyot robbant Koppant A homlokomra csapok magamra markolok Nagy itt a tér, minénk Benned vagyok Visszhangzok Szűk terekben Csúszós úton Iramodok. Megszaladtam. Túl gyors a váltás Mint szüzet a pokolba Tüzet a puskaporba Ágyékodba beomolva Roggyant ésszel, lebomolva.