Kertben II.

Buján zöldül a fű a kertben
Árad a bokrok levélkoszorúja
Magasra megnőtt a fenyő mellettem
Szúrós ágai tujába fonva.

Ülök közöttük, simít a szellő
A nap már szinte álmosan ölel
Emlékszem, mikor kopár volt minden
Az ágak helyém száraz görönygökkel.

Azóta alig talán ha tíz év telt el.
Meggyarapodtam testben és társban.
Kiszáradt bennem az ifjonti hév
Ami kint volt, ma belül láttam.

A kertemben ma tort ült az élet.
Az én toromat megelőlegezve.
Csak nézem a zölden burjánzó fákat
Itt lesznek majd, rám emlékezve.