Blog - bepisilsz (2/3)

oktatás
akarom a tested az üregeit a mindent elsöprő folyamát a lábad elé terülő nedves foltot a térdemen amint a magasba csap és markol a kezem és veled a velem Akarom a tested mélységét minden benne kanyargó duzzadó, merev kanyarulattal és izmokkal amint megfeszülnek és elernyednek megint Tanár úr Tanár nő

Együttlét
Mogorva mámorban Morcos angyalok közt Kedvetlen karomban szorosan tartalak. Kedvetlen karámban ölelsz engem édes ajkaiddal adod vissza véres mérgemet. Kedvetlen mámorban édes mérgeimmel megküzdve ürítem beléd véremet angyalom.

Rég
Rég nem voltam itt. Rég nem történt semmi sem. Senkime sem. Vetette be ágyam, s ki belőle(m) annyi mindent. Szavak vannak. Sok bennem a sav. És romantikusan egymásba gabalyodó, begubózó, hagyma kupolás rétegek. S vágyódás persze, a mocsok. A mocsokba. Játékokba. Belém. Beléd. Beléje. Vagy magázódunk? Az absztrakcióval mindenképp. A megjelenési formám formán kívüli. Én vagyok az egyik lehetséges Megfejtés. Az egyik talán Te vagy. Alkalom adódtán. Ha itt az alkalom....

Nincs szó
Csend van. Mi már félszavakból utáljuk egymást. Nincs szó. Mi már töredék pill antásokból gyűlülünk. Csend van. Nem kell tudnom, 28-as vagy 74-es vagy Nincs szó arra, amin mi már túl vagyunk együtt. S aztán külön.

Mindig
Verseimben mindig, minden nap, s minden este Fogadkozom, iszom, dohányzom, mélázom, esve kelve búsan mondom, motyorgom végestelen végig és párkapcsolati sirámaim betöltik a lapot. És ritmizáltan alliterálok, ujjaimon számolva kínos keservvel a tagokat, szóelemeket miközben Egy-egy jólirányzott szexuális, szerelmes utalással eltávolítom a képet, a sort, s közben Néha egy töréssel, váratlan mondattal, netán szokatlan szóképpel próbálom magam felé fordítani a mindig, még mindig...

Elkészült
Elkészült a ház. Friss festék fakó illata fonja át És harsogóan csillog ajtaja. Elkészült a ház. Nincsen benne semmi pedig annyi, annyi már a benne rejlő gondolat talan nap. Elkészült a ház Telis-tele egykor volt vágyaimmal, oda már minden zug és zeg kihalt belőlünk. Elkészült a ház a tervek összegyűrve ázva, tépve, rongyossá feledve. Minek terv innentől. Elkészült a ház. A kerítés maradt csak Parttalan határ most még a kicsiny, üres telek. Elkészült a ház....

Parti séta
Látom a gát szélén fagyottan görögnek apró résszé avult rabjai a rögnek. Múltkor partján jártam ámulva csillagot A folyóban akkor kósza múlt csillogott És ahogy így mentem átal árkon, s parton Nem csak kívülről járt át engem az alkony. Apró rabbá avult részei a rögnek Bennem utam szélén Fagyottan görögnek.

Esti Chore-Nail
Elmerengek, megint romjain a napnak Megfáradtan legyint hűse poharamnak Látom az út szélén fagyottan görögnek apró résszé avult rabjai a rögnek Mikor arra jártam ámulva csillagot velem együtt akkor kósza múlt ballagott Úton járva vártam hogy majd arra tévedj Útonállva jártam az utam tevéled. Mert láttam szemedben -- Egykor volt tünemény -- Magam után húzva Hogy avul a remény. És ahogy így mentünk át az alkony-parkon Nem csak kívülről járt át minket a vadon,...

Nemzetközi ragrímek
I invite you to do that I know you know it's what Not only impossible, but Something out of question The risk is high as ever I can't promise never cooling love forever but may offer satisfaction

Várom
Várom, igen várom. Várom már. Várom már, hogy lásson meztelenre vetkőzve a táj. Várom, igen várom. Várom már. Várom már, hogy fájjon mindegy mikor, mindegy hogyan, mi már. Várom, igen várom. Várom már. Várom már, hogy tudjam kérdés nélkül, véglegesen, hogy mi vár.

Nem tudom
Nem tudom, hogy ezt most miért és kinek. S mire fel a sok sor, s benne a sok szó Csak szórom itt ki magamból, egymás előtt sorra-sort és szóra szót s közben egy se tett Nem tudom, hogy most ez hol és mikor s hogy valaha, meg egyál talán, hogy lehet-e ez tört énet Mert törött magamból adom most ki ezt és kinek mindent és mindig, az akkor és ott melegében, testbe bújt való A jelen, a mindig és mindenkor akkor és ott, a benne-levőség a benned-levőség illúziója...

Hiába
Hiába puha Ha nem befogadó. Hiába kemény Ha már nem támadó

Ha most
Ha most ezt olvasod -- Tudod, hogy nem szabad -- bárhogy is akarod tudom, hogy megmarad Benned ez a néhány Keresetlen, kurva szó Hiába, ha múlt már Megint egy nagy tahó ság.

Elment
Elment. Itt se volt. Ott se voltam. Ott nem voltam. Neki. Nekem. Elmentem?

Tagadás
Nem, nem, nem. Nemet mondok. A tagadás ősi szelleme. Nem, nem, nem. Neked rontok. (Most) Valami nagyon kellene. Benn, benn, benn. Mélyen bent most. Kutatom a megváltást, igen. Benn, benn, benn. Minden rossz most, hogy mindenem kiürítem.

Autópálya
Néptelen utakon Egyedül utazom Végtelen valóság Hiányzó Mennyország Vágtázó vidékek Befulladt kísérlet Villódzó útcsíkok Ködlány most pucsított Elnyel a lába közt Ölel a puha köd Végtelen Mennyország Hiányzó valóság.

Némi
Nemi élet? Na, mivé lett?!

Nem tudom
Nem tudom, mi lesz a vége. Hol kezdődik, azt sem tudom. Hová vezet majd, ez a különös kettőnk közötti korreláció. Hogy én is azt akarom, s Te is. Én Téged, Te engemet. S mégis, mindig, ugyanazt, mintha Egy motor hajtana meg minket. Még azok a gondolatok is, amiket nem mondtunk soha, senkinek. Amiket titkolunk igazából most is, de zúg bennünk most is e kór-reláció.

Megint
Megint egy. Megint. Megint megint a megint szele. Értelme? Ugyan! Semmi nincs. De a semmi szeretete ölel. A semmi semmiért sohasem. Megint? Ugyan. A szele ha nincs, széle ha van. Az ölelés szeretete. Ugyan! Ha ugyan, csakugyan ugyancsak kuncsaft. Megint. Az ölelés igézete.

Ezt most magának
Ezt most magának írom. Magamban. Halmozódnak, de én bírom. Akarom. Ezt most magának írom. Olvassa? Szeretném tudni, így most Hallhatta.