Könnyek...
Könnyek…
Sírtak már előttem életem során, hol értem, hol miattam. Azt hiszem szeretem ezeket a könnyeket…
Szeretem a szégyen könnyeit, a vezeklését, a feloldozásét és a háláét is. Ezek álltalában egymást követik, mint megannyi hullám a tengeren. A Könnyek épp olyan sósak és képesek elmosni mindent, amit eddig akadálynak véltünk. Tisztul a lelkünk, megkönnyebbül, felszabadul. A hétköznapok mocska ragadós kátrányként fojtogat… Úgy érezzük, már levegőt sem tudunk venni. Feloldozásért...