Lopott elmélkedés...

Müller Péter írásaival nem mindig tudok azonosulni. Most mégis bemásolok ide egy rövid írását. A nyelvezete nekem picit nyálas, de jól összefoglal egy rég elfeledett dolgot. Ajánlom figyelmetekbe:

"A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelent.

Odaadást.

Hűséget.

Megbízhatóságot.

Szilárd alapot, amelyre építeni lehet.

A család és közösség számára védelmet.

Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg.

Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.

Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.

Az igazi férfi nem agresszív.

Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány. A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is.

„Erős az, aki önmagát legyőzte” – mondja Konfucius.

Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire sincs tekintettel, nem az igazi Férfi arca! Ez a torzképe. Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség, és az, hogy a magasabbért fel tudjuk áldozni magunkat. Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.

A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta, mohóság sem tükröződik a vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, ami belülről szépíti meg a férfit. Akkor is, ha nem szépnek született.

A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbb rendű

Énnek a jele a férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.

Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni. "

(Müller Péter: Az igazi férfi)