Majd én verem beléd! :)

Uppsz, ez lehet, hogy messze nem az lesz amit vártál! Bocsi.

"Majd én verem a lelket beléd,

magára senki sem maradhat.

Adom a végtelen erőm felét,

időt a gyógyító szavaknak"

Csak megint elgurult a gyógyszerem. A fájdalom és a gyöngédség, a kötözés és a felszabadulás, a parancs és az engedelmesség – ezek nem csupán játékszerek, hanem más dimenzió. Sokak számára a gyógyulás kapui. Olyan kis furcsa dinamikák, ahol a hatalom átadása nem alávetést, hanem önrendelkezést jelent. Mert itt a bizalom az, ami láncként összeköt, és a szabadság az, ami irányít.

Vannak, akik Subként, mások Domként találják meg az elveszett kontrollt – és mindegyik szerepben ott a lehetőség: újra kezedbe venni azt, amit egyszer elvettek tőled. A tested felett való döntés jogát. A szabad akaratod kinyilvánítását.

A BDSM nem bántalmazás, hanem egy különös nyelv, amelyen keresztül a test és a lélek beszélni kezd – nem csupán arról, mire vágyik, hanem arról is, mire van szüksége a gyógyuláshoz.

Ez a világ nem való mindenkinek. De akik átélik és beengedik, gyakran nem vágynak másra, csak arra, hogy valaki végre tisztelje a határaikat, de lépje át. Hogy valaki úgy érjen hozzájuk és vegyen el mindet, hogy közben semmit se vegyen el, inkább adjon. Hogy végre megtapasztalják: nem mindenki akar ártani. Tisztaságot megtaláljuk a sárban. Mint amiről a "mocsokkal festett szerelem" című blogomban írtam anno.

És ha mindez furcsának is tűnik kívülről, belülről nézve ez a legnagyobb csoda: amikor valaki megtanulja újra szeretni önmagát – pont ott, ahol azt hitte, csak a fájdalom lakik. Ez az igazi érték. A többire meg valóban ott a MasterCard. :D