Kóborlásaink…
Blogs »
Blog - Behavior »
Kóborlásaink…
Entries filtered by time
2024. 08. (1)
2024. 07. (3)
2024. 06. (3)
2024. 05. (1)
2024. 03. (1)
2023. 12. (1)
2023. 11. (2)
2023. 10. (5)
2023. 09. (7)
2023. 08. (4)
2023. 07. (4)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (2)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (4)
2022. 09. (15)
2022. 08. (2)
2022. 02. (3)
2021. 12. (4)
2021. 10. (2)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (2)
2021. 06. (1)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (11)
2024. 07. (3)
2024. 06. (3)
2024. 05. (1)
2024. 03. (1)
2023. 12. (1)
2023. 11. (2)
2023. 10. (5)
2023. 09. (7)
2023. 08. (4)
2023. 07. (4)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (2)
2023. 02. (3)
2023. 01. (2)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (4)
2022. 09. (15)
2022. 08. (2)
2022. 02. (3)
2021. 12. (4)
2021. 10. (2)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (2)
2021. 06. (1)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (11)
Kóborlásaink…
Szeretek leülni a város terein egy padra vagy egy lépcsőre. Sok országban megtettem ezt. Először még mint idegen kerülgetnek, majd eltűnök. Beleolvadok a város forgatagába. Csak egy tárgy leszek, ami már nem zavar senkit. Ilyenkor láthatom, amit más nem láthat. A valóságot. Azt ahogy idegesen sietnek az emberek. Ahogy elmennek egymás mellett kezükben telefont nyomkodva. Nem figyelnek senkire és semmire. Idegenek tömege.
Így üldögéltem egy virtuális városkában és figyeltem az embereket. Észre sem vettem hogy csendesen engem is figyel valaki. Sokáig figyelt, míg a közelembe mert somfordálni. Egy csapzott kis kóborkutyus volt. Nézett pár méterről. Csapzott kis testét sebek borították. A sok óvatlan bizalom stigmái. Már szinte ő is elhitte, hogy ez az élet. Élvezd a fájdalmat és sebeket, akkor legalább hozzád érnek és talán fontos lehetsz. Zöld szemében a félelem és a vágy villámai csapongtak zavarodottan.
Kinyújtottam a kezem és ő tétován egész testében remegve megszagolta. Látszott a csodálkozás a szemein, hogy nem lett elzavarva se bele rúgva. Kis idő elteltével lefeküdt a lábamhoz ( később ez a két láb lett mindene :) ). Nem tettem semmit és ő csak nézett és el sem hitte hogy maradhat. Így kezdődött.
5 hónap telt el. Azóta kedvence lett a láb és a póráz. Nem rabságot jelent, pont az ellenkezőjét. Biztonságot a Gazdi mellett. Tudja milyen kóbor kutyusnak lenni és ez az egyetlen félelme. Csillog a szeme ha nyakörvet és pórázt kaphat. Minél rövidebb és szorosabb annál jobb. De már nem fél ha simogatom sem és játszani is tudunk. Viszont mind a két véglet kell neki. Szeretet, hogy érezze mit is érdemel valójában és szigor, hogy ne féljen, hogy tudja befogadta és birtokba vette egy EMBER.
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.
Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Edda: Álom.
Folyt. Köv. 5 hónap múlva.😂
Szeretek leülni a város terein egy padra vagy egy lépcsőre. Sok országban megtettem ezt. Először még mint idegen kerülgetnek, majd eltűnök. Beleolvadok a város forgatagába. Csak egy tárgy leszek, ami már nem zavar senkit. Ilyenkor láthatom, amit más nem láthat. A valóságot. Azt ahogy idegesen sietnek az emberek. Ahogy elmennek egymás mellett kezükben telefont nyomkodva. Nem figyelnek senkire és semmire. Idegenek tömege.
Így üldögéltem egy virtuális városkában és figyeltem az embereket. Észre sem vettem hogy csendesen engem is figyel valaki. Sokáig figyelt, míg a közelembe mert somfordálni. Egy csapzott kis kóborkutyus volt. Nézett pár méterről. Csapzott kis testét sebek borították. A sok óvatlan bizalom stigmái. Már szinte ő is elhitte, hogy ez az élet. Élvezd a fájdalmat és sebeket, akkor legalább hozzád érnek és talán fontos lehetsz. Zöld szemében a félelem és a vágy villámai csapongtak zavarodottan.
Kinyújtottam a kezem és ő tétován egész testében remegve megszagolta. Látszott a csodálkozás a szemein, hogy nem lett elzavarva se bele rúgva. Kis idő elteltével lefeküdt a lábamhoz ( később ez a két láb lett mindene :) ). Nem tettem semmit és ő csak nézett és el sem hitte hogy maradhat. Így kezdődött.
5 hónap telt el. Azóta kedvence lett a láb és a póráz. Nem rabságot jelent, pont az ellenkezőjét. Biztonságot a Gazdi mellett. Tudja milyen kóbor kutyusnak lenni és ez az egyetlen félelme. Csillog a szeme ha nyakörvet és pórázt kaphat. Minél rövidebb és szorosabb annál jobb. De már nem fél ha simogatom sem és játszani is tudunk. Viszont mind a két véglet kell neki. Szeretet, hogy érezze mit is érdemel valójában és szigor, hogy ne féljen, hogy tudja befogadta és birtokba vette egy EMBER.
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.
Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Edda: Álom.
Folyt. Köv. 5 hónap múlva.😂
Comments (9)
De ez a Cica az Én cicám, mert Ő is így akarja!
És ha megkapja a törődést, szeretetet,.......IGEN még dorombol is!
A blog nagyon jó!!!
Snufigame
A cicák félig istenek. A feltétel nélküli hűség és alázat a kutyusok privilégiuma. Kinek kinek mi jön be. Én imádom a kutyusokat a lábamnál és a cicákat összegömbölyödve dorombolni a hasamon. De két külön jellemcsoport és minden egyed is eltérő. Egyéniségeket lehet szeretni igazán.
Örömmel olvastam.
De nem csak a kóbor kutyusoknak van vágyuk jó gazdát találni.
A kóbor cicusok is hasonlóan éreznek.
Ők is örülnek, ha találnak egy biztos pontot, ahová bátran hazatalálhatnak.
Nekik picit más igényeik vannak, de roppant hálásak tudnak lenni cserébe...
És persze, rengeteget tudnak dorombolni, IS!!!!!
Én is ilyen cica vagyok, és már van egy biztos menedékem, ahová rendszeresen visszajárok....
🐱
Épp mint a gyerekeknek...