G...vel kevert könnyek...:)

G...vel kevert könnyek

Kicsit messziről indulok. Talán három blogban kellene megírnom, de nem óhajtok állandóan porondon lenni, igy leírom egyben. Külön történetek, de talán lesznek olyanok, akik össze tudják őket kapcsolni.

Talán már megvan 10 éve is, hogy itt vagyok. Figyelek. Látom, hogy van egy jól meghatározott kör, akik mindent és mindenkit agresszívan, okoskodva kritizálnak. Szívük joga, nem kötelező őket olvasni, mint ahogy nekik sem az én blogjaimat. 

Természetesen a mostani írásomnak is lesz egy kis „légbőlkapott” etológiai alapja,

1. Történet: Pávák (evolúciós túlcsordulások )

A Páváknak ugye nagy és színes farktollazatuk van. Minél nagyobb és színesebb annál jobban buknak rájuk a „lányok”, de a túl nagy tollazat hátrány a ragadozókkal szemben. Mit csinált az ember? Bezárta a pávákat kertekbe. ott nincs ragadozó, tehát nőhetett az a farok minél díszesebbre, nem volt valódi kontroll. Igy lettek a pávák a való életben életképtelenek.

Igy vagyunk mi emberek is. Nincs valódi megmérettetése a férfiaknak. Kondiznak és felfújják magukat, minél nagyobbra, ami jól néz ki, de valódi harcban hátrány. Játszuk a keményet, de a sarki kocsmában a legkisebb gizda kissebségi megkésel. Arcunk van, tartalmunk nincs...

2. Történet: Alfák ( A nyugodt erő)

Azt képzeljük, hogy az Alfasághoz az kell hogy állandóan pöffeszkedjünk, vicsorogjunk mindenkire és mindenkit próbáljunk lefele nyomni. Nagy tévedés. A farkasoknál Alfa az lesz, akire a többiek hallgatnak. Az, aki képes jó döntéseket hozni és nem félnek tőle, hanem tisztelik. A nyugodt döntésképes erő az Alfa tulajdonság.

Tehát nem mindenkit kellene lenyomnunk, nem az agresszivitás és az mindenbe beleszövegeléssel leszünk irányítók. A gyenge agresszív csak, mert fél, az erős képes kedvesen is irányítani...

3. Történet: G...vel kevert könnyek.

Szeretem mikor a szubocskám a gecivel kevert könnyeit nyalogatja a lábamról. A szeme csillog, mert nem a fájdalom és elkeseredés könnyei ezek. Csillog a szeme, mosolyog. Hálás és felszabadult. Mivel is értem el? Nem kínzással (na jó az is volt egy pici, hisz mazoista a kis perverz dög :)), hanem azzal hogy stabilitást adok, erőt és kedvességet, döntésképséget és megbízhatóságot, szeretetet és gondoskodást, simogatást és nadrágszíjat, csókot és pofont, de mindig párban. És így, mikor rám néz láthatom szemében a végtelent. Nem feszülni kell, szeretni.

- Nagypapa, hogy kell szeretni egy nőt? - kérdezi a kisfiú...
- Egy nőt úgy kell szeretni, hogy eszébe se jusson, hogy más jobban tudná...


Talán ez a három történet nem kapcsolódik össze, talán igen. Lesznek akik erre is okos blogokat írnak, mert saját ötletük nincs, de a másét kritizálni sokkal egyszerűbb és kevesebb szürkeállomány kell hozzá. Rajta. Lehet ismét utálni egy kicsit... Szeretem ha örömet okozok, akár így is. :P