Jó Kutyus! :)

Jó Kutyus!

Megint egy olyan dologról írok, aminek semmi köze ide. Ebben a blogomban sem baszok sántára senkit és még csak taknyosra sem szopatok. Oszoljunk kérem... nincs itt semmi látnivaló... :D

Írtam már blogot Nyináról, a tekintetéről ahogy rám néz. Most pedig arról írok pár értelmetlen mondatot, hogy miért érzi magát otthon a lábamnál. Szakemberek erre azt mondják, jól szocializált. De az egész a bizalomról szól, a félelmekről. Arról, hogy milyen egy gazdi kutyus kapcsolat, és milyenek a kóbor kutyusok. Nyina lelkéről beszélek most tudománytalan és légbőlkapott hülyeségeket. :)

Nyina apró plüssmaciként került hozzám, egy olyan fajta képviselőjeként, amit nem a természetes szelekció hozott létre. Az orosz titkosszolgálat (KGB) fejlesztette ki speciális feladatra. Ők nemesítették nevezték azt, amikor amelyik kiskutya gyáva volt vagy agresszív, azt agyoncsapták. Mivel katonai és nem üzleti cél volt, így volt úgy, hogy teljes almok „szelektálva” lettek. Igy lett Nyina már plüssmaciként is megtörhetetlen bátor kis szőrgolyó.

Sok év telt el azóta. A kis gyémánt csiszolódott mellettem. Bár nekem még mindig bújós maci, tiszteletet ébreszt mindenkiben a kiállása (és nem mellesleg 70 kiló :P). Ha nem vagyok ott, mindenki ellenség és ezt érezteti is, a családot elfogadja és védi, de gazdi az isten.

El lehet menni vele étterembe, szaladgálhatnak előtte macskák, pincsik ugathatják, szaladhatnak oda kisgyerekek, hogy „de szép bernáthegyi”, simogathatják, Nyina csak csóválja a farkát, hisz tudja a gazdi ott van. Nem ő dönt ilyen helyzetekben, csak a gazdi hirdethet háborút, míg a gazdi nyugodt, neki is béke van. Azt mondják rá, hogy egy jól szocializált kutyus, de vajon mitől van ez?

Bizalom van a félelem helyett. Tudja, hogy neki nem kell rettegni, nem kell harapni és morogni. A gazdi ott van és a döntések a gazdié. Nyina bízik bennem, az életét is ráteszi a bizalomra és ez, ha megtörténik, nincs táptalaja semmi félelemnek. Jó Kutyus lett. Otthona a lábam mellett van és mindig oda vágyik. Lesi a parancsaimat és boldog, ha teljesíthet nekem bármit is. Mert olyat kapott, amit a kóbor kutyák nem ismernek. Bizalomért biztonságot.

De félre ne értsétek, nem egy gép lett. Mindig azt figyeli, mivel tehet a kedvemre és vigyáz rám. Volt olyan, hogy egy barátom hangosabban szólt hozzám, Nyina ilyenkor (persze úgy hogy ne vegyem észre) kicsit kivillantja fogait és csúnyán néz. Rögtön olyan hangerővel beszélnek a gazdival, ami neki is tetszik. De nem támad, nem ugat, nem harap. Jelez. Jelzi hogy mindenki adja meg azt a tisztelet a gazdinak, amit megérdemel. Ilyen egy jól szocializált kutyus. Ilyen nekem Nyina.

Következetes Idomítás, nevelés? Fajtajelleg? Igen ezek is közre játszanak, fontosak, de talán a legfontosabb a kapcsolat. Hogy érezzem a rezdülésein keresztül és ő is érezzen. És igen, nyakörv van rajta és póráz, lábamnál megy, ül és fekszik parancsra. De megértette azt, amit kóbor kutyus soha nem fog: A póráz nem fogva tart. Az is egy kapcsolat a gazdival és imádja, boldog, ha meglátja a kezemben. Jó Kutyus!

Ismétlem: ennek a blognak semmi köze ide. Vagy talán mégis?

„Légy olyan ember, mint amilyennek a kutyád gondol!”
/ismeretlen/