Csak az olvassa....

„Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.”
/Csak az olvassa.../

Elgurult megint a gyógyszerem... :D. József Attila idézettel kezdek és fejezem be ezt az írásom. Persze nem a teljes verset idézem, mert az pár embernek sok olvasni való lenne ebben a rohanó világban. Elvetemültebbeknek barátja a Google.

Oly keveset tudok adni, és ezek is elinflálódtak az elmúlt években, nem érnek már egy lyukas garast sem. Mik is ezek? A figyelem, az őszinteség, a gerinc. Az, hogy egy férfinek elvei vannak és vannak dolgok az életében, amik fontosabbak, mint a saját élete, elavult fogalom. Nem is értik sokan mi is ez.

Ne értsétek félre, aki kiérdemli, azt sántára baszom és taknyosra szopatom, mint minden rendes Dom :D. De, aki csak ezt érti, az nekem kevés. Ne basszatok velem üveggyöngyért, nem vagyok rá vevő. Azokat az értéktelen szarságokat akarom adni, és kapni, amiről az előző bekezdésben beszéltem.

Olyat szeretnék, aki mer magasra szárnyalni, tudva a zuhanás után a földetérés fájni fog. Aki érti mi az, feltétel nélkül. És igen, mocsokkal festett tiszta lelkek vonzanak. Vetkőztetek és fürdetek. Egy olyan az élettől összemocskolt Mazoista szubot akarok "csupán". Aki elég örült ahhoz, hogy ez a pár lyukas garas elég legyen neki és bátor ahhoz, hogy megmutassa nekem az embert is.


„...de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...”
/Thomas Mann üdvözlése/